Menekvéseink, komolyan s miként
a nappalok hajnali melege izgat,
olyan szabadság hív s forgandó körünkbe
fogódznak a megejtendő kilométerek,

szépen elfolyó, karcsú vonalak, melyek
fegyőrökként kerítik be világom, de
hagyjuk a szóra kelő rabságot, kérem
a szabadságot, kérem a szabadságot,

mind azt a szabadságot, ami csak alkalom
dolgos vadászhajszák után elpihenni,
fáradt vállunk a földnek dönteni, jajokat
eregetni, vívni a zuhanást, visszasejteni,
s elélvezni a csókolást, a nagy pirkadatokba
hajló hasonulásokat felemlegetni, hinni vad
erővel közvetlen másainkat, a makacs, ádázul
kitartó, tehetetlenül üres délutánokat,

haszontalanság, csorgó vizekbe sírok, pedig
már a jutalomföldek is beroskadtak, s kéjek
közé nyújtózom kitartott ordítással és a szám
elé sem vernek kezeket, fél testeket sem
álmodom a tárnák közé,

látok s a bizonytalan sem több ihletésnél,
részt vettél, s most gyertyák lobbannak,
vezércsillagok futtatnak szabadságod felé!

1999