az Elme milyen óriási Kincs,
van, hogy van, bizony van, hogy nincs,
mennyire képletes lehet ez is……….
kényes és kemény,
és, vagy buta és szerény,
tehet vagy nem tehet semmit………
okolhatsz, bomolhatsz száz fele,
( megébredsz) milyen boldog lehetnél nélküle,
szeretnéd Barátom?
ott vagy a szemek látószögében,
elbújni már erőd, se kedved sincsen,
ilyenkor képzelsz Rémeket,
ilyenkor Rímekbe öntöd az életet,
és elmondod:
a „Soha” a  „Mindig”,  csak „Árnyékok”
„Emberek” csak  „Szellemek”
„Testek” „Szerelmek” „Végzetek”
olcsón jutok hozzád (Képzelet),
Telhetetlenség és Tétovaság
vezetnek, meg sem állok,
zord idők, hagyaték, romló remények,
csak kapom a napokat és fordítom, megtartom,
aztán a szemétbe hajítom őket,
verekszem és fuldoklom,
és hánynom kell,
hogy mennyire nincs az sem, amit látok,
ami mégis hatalmasra nő,
és erjed, és pusztul, és rohad,
és bűzölög,
büszkén és kevélyen