:
Pokolfenék e zord idő,
S időm titok maradt,
Kullogtam álmok útjain,
S nyirkos fal tövében ért a Nap,
S az alkony ismét elvitt,
S a hajnal újra csak meghozott,
Lopództam, féltem, hittem,
S kiben hittem hát meglopott.
Meglopott, meztelen csenddel állok,
Köröttem vad, féktelen vihar,
Hitem törvény, melyet megszegett,
A legfelső hivatal.
Ui:
Törött tükörképben él a remény,
De él, én azt hiszem,
S ami remény így megmaradt,
Valaki azzal tartozik nekem.
2004.11.26.
(58 szó a szövegben) (712 olvasás)
csizi: (11-27-2004 @ 12:12 pm)
Én ezt egy nagyon jó versnek tartom, bár a címe nem tetszik, és a legfelső hivatal sor sem, egyébként csak grat. Én ezeket kicserélném, inkább gondolok egy hölgyre, egy életérzésre, mint egy adóhivatalra, esetleg, talán, kösz : csizi
Galdr: (11-28-2004 @ 06:00 pm)
elég szomorú, hogy a legfelső hivatal ami eszedbe jut az az adóhivatal... én inkább egy hitében csalódott embert látok magam előtt... persze mindenki maga értelmezi...
csillamocsai: (11-28-2004 @ 10:53 pm)
Én sem az adó hivatalhoz kötném ezt a gyönyörű verset,egyet értek az elöttem szólóval.Persze megértem és nem kétlem, hogy csalódtál az adóhivatalba.Azt a haragot nem ilyen szép szavakkal tudnám kifejezni mint ahogyan azt te leírtad.
Szeretettel:Csilla
