:
Az univerzum vagy körülöttem,
s én meg nem látott, szokatlan égitest,
kezeid úgy hagyod rajtam,
szemeid úgy borítják napjaimat,
hogy, mi fájhatna már régen meghalt
s tüzes ravatalán fekszik,
átkaival együtt,
s míg éjféli kutyák énekét vonítom feléd,
együtt tűnök az ősi porfelleggel
és tapsolom, ki tőlem elszeret,
mezőkre fekvő, holdfényes éjszakákon.
(51 szó a szövegben) (690 olvasás)
apu: (11-27-2004 @ 11:07 am)
Nemes "hízelgés" ez, bizony nemes!!!!
Érti is, ki lélekkel hallja!!!!!
Grat.!!!!! "apu"
csillamocsai: (11-28-2004 @ 10:10 pm)
Annyira tetszett, hogy többször is elolvastam.
Szeretettel:Csilla