:
Jelentse azt, hogy szeretlek,
Jelentse, hogy véremmel festek,
Vászon és paletta nélkül, elfolyó képeket
Jelentse azt, hogy az Istennel parolázok,
Jelentse, hogy megbabonázott,
S a folyó elindul, irányom után
Jelentse azt, hogy szépek a lányok,
Jelentse, hogy hozzátok
Nem ér sem hideg kéz, sem hideg kelyhű virág
Jelentse azt, hogy félbe vágnak,
Jelentse, hogy keselyűk szállnak,
Dögre várók, a testemre
Jelentse azt, hogy megdöntött a kórság,
Jelentse, hogy kitalálták,
Legmélyebb árkaim sekély titkait
Jelentse azt, hogy becsapták az ajtót,
Jelentse, hogy magamba tartok,
Nyílként kilőtt, egyenes irányban
Jelentse azt, hogy nincs szükség másra,
Jelentse a vállra
Vetett lyukas zsákokat
Jelentse azt, hogy mulandó az élet,
Jelentse, mondjuk, a fegyvertelenséget,
Hogy arcunk elé tartott kezünk a páncél
És jelentse ezt a sötét éjszakát,
Jelentse szívünket, szívünk robaját,
Ahogy összedőlnek kicsinyke vályogházai
(104 szó a szövegben) (703 olvasás)
andrass: (03-05-2005 @ 01:28 pm)
A vers! A versek! Az írás! Az élet!
Lev: (03-05-2005 @ 12:26 pm)
a vers nagyon tetszik!!! csak felmerült a kérdés: MI? Lev:)
Lev: (03-06-2005 @ 11:39 am)
értelek:))) Lev:)
_zizike_: (03-06-2005 @ 12:45 am)
Szia!:) Nagyon tetszik a versed, 2x is végigolvastam, hogy megértsem ... előbb a csalódások, betegségek, visszavonultság, magadbazárkózás --ami önmagában még jót is jelenthet persze, feltéve, ha a Csendre vágysz --, szóval... és utána a végén ... na nem tudtam eldönteni, hogy mikor a viskó összedől, mintha... mégiscsak nem ez a lényeg:)) De a vers, önmagában nagyon tetszik:) zizike