:
„…nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen” (Kertész Imre: Sorstalanság)
Zsebre dugom a kezem,
Szigoríts isteneden,
Világ-karoló szerelem,
Én zsebre dugom a kezem.
Emeld a lázadat még,
A valódi lesz elébb,
Én viselem közelét,
Emeld a lázadat még.
Ösztönből, készakarva is,
Látod akar az isten is,
Bárkiről mintáztak is,
Ösztönből, készakarva is.
(42 szó a szövegben) (687 olvasás)
Paulus: (03-20-2005 @ 10:01 pm)
Talányos, nagyon talányos... Többször elolvastam, hogy megértsem, és amikor már úgy éreztem, megértettem, kiderült, hogy mégsem... :)
Lev: (03-21-2005 @ 05:19 pm)
tartalamas... kicsit dühös... de jó!
Myra: (03-21-2005 @ 05:40 pm)
"Ösztönből, készakarva is" ez bármilyen ellentét is, de hatalmas igazság! Szeretettel: Myra
khama: (03-22-2005 @ 09:58 am)
Nagyon jó vers. "Zsebre dugom a kezem,
Szigoríts isteneden," Dacos, haragvó.
Talán értem is...
