Érzed-e úgy, hogy vallanod kell,
Értelem nélkül csak mondani el,
Akár ha kevéssé, de mégis csak áltat,
Akár ha sokan fogják a vállad

Csak mondani, két izzó szemmel,
Hogy menekül belőled az ember,
Hogyan mélyül az értelem gödre,
Hogyan keringsz csak körbe-körbe

És csont és jég marad csak belőled,
Kérdések, mik a csöndbe beleöltek,
Vonzódás a tudattalanhoz,
Fájdalom, mi föl-föllapoz

Így keseregj, hogy tudod a végét,
A világgal robbansz majd szét,
Leszel a porból csak hitvány porrá,
S hamudat talán magad is szétrúgnád

2003.01.28.