„…úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”
Kosztolányi D: Hajnali részegség

na most ha minden összeesküszik,
fejedre óneső permetez,
agyadban rablókat látnak éjjente,
és akárhogy is csak mélyül ez,

amit csak nagy sokára vársz,
úgy jön, mint szürke hétköze,
annyi dicstelen futást ünnepelsz,
aminek tehozzád nincs köze,

olyan falra másztál eddig,
amit azért húztak, hogy nagy legyen,
olyanokra kértél áldást,
kiknek puszta léte förtelem,

így vagy hát sarkig tártan,
nagy okosságod képtelen,
bemondani neved a sorba,
vagy úrrá lenni e képleten,

na most, ha minden így áll,
reményed egy van, s az meglegyen,
vendég vagy, s vendég itt más is,
és ennyiünkhöz nincs elég értelem…
 

2007