:
vicc (ha vicc),
én nevetek,
veletek, rajtatok,eleget,
ez a kor, mint meredek lejtő,
egy napja csak a másikat felejtő,
amennyi frázis nő, temérdek,
s ami érdekedben áll csak érdek,
ugyan ki bújik, ma vershez – kérdem,
szinte senki, na ez a szégyen,
a többségnek hiába József Attila, Ady,
Faludy, Tóth Árpád – hát az is valaki?!
nem hogy parnasszus nincsen,
de rágott húst rágunk itten,
s amennyi a közöny s a kétes dics,
lassan annyi csillag nincs
az égen, amennyit a földön alkotunk,
vagy három marokra markolunk
mint veszett ebek kaparunk,
négy marokra is markolunk…
(77 szó a szövegben) (723 olvasás)
AngyaliAndi: (08-29-2007 @ 08:41 pm)
"ugyan ki bújik, ma vershez – kérdem,
szinte senki, na ez a szégyen,"- NAGYON JÓ!:))))))))) Puszi: Andi
Netelka: (08-29-2007 @ 09:03 pm)
Brilliáns!
Eroica: (08-29-2007 @ 10:08 pm)
Kitűnő vers, mondanivalója óriási!
zsuka49: (08-30-2007 @ 07:33 am)
Mi csak bújjunk a versekhez - nem baj!!
Annyival is gazdagabbak vagyunk azoknál, akik nem olvasnak és nem írnak verseket!!:)
Zsuzsi
piroman: (08-30-2007 @ 07:37 am)
Tökéletesen igazad van... Mégis, talán reményt jelent, hogy ezt vers forméban írtad meg. :)
Anna1955: (08-30-2007 @ 07:54 am)
Mai világunk sajnos egyre kevesebb időt enged a lélek táplálásának... Nagyon jól látod...:))))