juj, jaj jajgatok,
ordítok, majd hallgatok,
hogy itt e vézna, gyönge vers,
ki költené, költőt  keres!

akárhogy írom szüntelen,
mindegyik sora képtelen,
nem bírhatom, ahogy szalad,
rabláncon minden pillanat!

ki az, ki az, ki hordaná,
még készültében mondaná,
hogy szent a hely, az idő, a kéz,
s a szempár, mely múzsát igéz!

a legelső első szó,
mely felhangzik, mint induló,
vesszők, ragok, kötőszavak,
mik összetartják, mi szétszakad,

szent a pont páros gyönyöre,
a gondolat s az óhajtás jele,
a tőszavak s a toldatok,
a betű, a betűk s a mondatok,

felgyűröm hát az ingemet,
én birkózom hát meg veled,
és írlak, írlak, írlak én,
míg csak múzsa néz belém,

szemem kigúvad, figyelem,
lelke itt ragadt lelkemben,
s, mint Sziszifusz úgy hordjuk el,
az éneket sok hegyre fel…