„Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot.
s tetőit, többet száznál és ezernél-
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély.”
Áprily Lajos: Tetőn

Míg átfutok e néhány megdöntött soron,
Kilincsel, dörömböl a fájdalom,
Lesz száz éve, s még jön rá sokszor száz,
Idő, hogy enyhüljön a gyász…

Már maholnap hírmondó se lesz talán,
Itt e globálissá növesztett tanyán,
S aki Erdélybe megy, meg se kérdezi,
Brassó, Parajd, Nagyenyed: talán Áprily

Élt, tanult, tanított s írta itt,
Csupa emberléptékű, gyönyörű verseit,
Mivé lett a világ, megfulladna most,
A történelem nem fújja le a port.

Bizony! A létszükséglet, s majd egyben tart
A konformizmus s egy legújabb divat,
Nem kell majd múltadra rátalálj,
Az életed berendezve, kulcsra készen áll,

S egy lesz Erdély s a görög félsziget,
Hol turista kényed felsziszeg,
Magyar zsoltárokra elhúzod a szád,
Amerika veti langy sugarát rád…