:
haragudj rám,
nem kicsit, nagyon,
na haragudj hát,
különben elhagyom
magam s ki tudja mikor,
térek észhez,
ha észhez térek még,
haragudj, a haragod
sosem lesz elég,
és mindig újra kell,
bármilyen nap jön,
akármi múlik el,
szinte levegőtlen úgy a lét,
ha nem érzem haragod,
s dühöd fedélzetén
a féltést s szerelmed
röntgenképeit nem láthatom,
haragudj rám,
nem kicsit, nagyon,
na haragudj hát,
hadd legyen,
dühödt pecséttel életem
élet, szerelmem szerelem,
reményem reménység,
hit és sohasem kötelesség,
haragudj, haragod legyen
mind nagyobb,
jöjjenek villámmal zivatarok,
és ne állj meg,
békében sose hagyj,
szemeid sötét árkokban,
így maradj,
így lesz életem élet,
higgy nekem,
mert haragod éltet,
riadtan kémlelem arcodat,
és dühöd, ha feltör,
bennem frissült vér zubog,
érzem, hogy élek,
hogy van a föld, az ég
és vannak csillagok…
2007
(91 szó a szövegben) (702 olvasás)
Netelka: (11-09-2007 @ 06:07 am)
Fantasztikus! Annyi igazságot mondasz ki a versedben...
piroman: (11-09-2007 @ 08:14 am)
Nahát! Kiváló! Grat: piro.
Bibi: (11-09-2007 @ 11:40 am)
tetszett..nagyonis...
blue: (11-09-2007 @ 12:25 pm)
Ez a vers volt a mai nap szenzációja.
Anna1955: (11-10-2007 @ 03:57 am)
Hát igen, aki szenvedélyesen szeret, csak az tud szenvedélyesen haragudni is... Ez bizonyíthatja, hogy mennyire mély a szerelem, de erre a bizonyítékra vágyni, nos számomra kicsit nehéz ezt megérteni...Érdekes témája van versednek...:))))