:
én nem hittem…
én nem hittem benne,
s most csodálkozom,
felhőkre ülök,
csak próbálkozom,
szelet lovaglok,
messze vigyen,
keresem-kutatom,
ki volt ilyen;
valami ősömnek ,
- úgy sejtem -
nagy sara van,
abban, hogy a szívem
szíjjazva van,
abban, hogy nem hiszek,
egyebet én,
csak a holdfényt,
ha elnyúlt
a szemed tükrén,
csak a nyáresti csöndet
fontolgatom,
nagy szakadásom
foltozgatom,
én nem hittem benne,
de véremben van,
ájulni, suhanni
alaktalan,
szárnyaim feszítve
próbálgatom,
múló időmet
számítgatom
(46 szó a szövegben) (710 olvasás)
felix: (09-22-2008 @ 08:47 pm)
Kedves andrass,
ez szép! És ha nem is hittél benne, most már biztos lehetsz benne. Csak dúdolgass, én hallgatom.
Szeretettel: félix
erda: (09-22-2008 @ 09:58 pm)
Nagyon-nagyon-nagyon szép ez a sóhaj. Már csak a dúdolgatásod múlja felül. Gratulálok:) Éva
szellzsofi: (09-22-2008 @ 11:25 am)
Vanília. Én szeretem. Égboltban is, spanyolul. (irigyellek, tudod, itt van a számon a bárcsak)
AngyaliAndi: (09-23-2008 @ 08:19 am)
András, most nagyon megfogtál. Csodálatos. Puszillak!