:
Színek/
bezöldült bronz
ez a pár sor,
ez most annyira idegen,
hideg szél,
légszomj,
félelem,
ismeretlenek csókolnak szájon,
fájdalmas szépség…,
fájdalmam szépség,
hadd fájjon,
én nem megyek,
nem futok,
nem teszek semmit sem,
üres gömb a világ,
vagy vastag pápaszem,
s behomályosult üvegén által,
látom az Istent, ahogy végez magával…
(38 szó a szövegben) (698 olvasás)
Anne20: (09-08-2008 @ 05:03 pm)
Padlóra küldött ez a pár sor :)))) Üdv: Anne
Skrym: (09-08-2008 @ 12:42 pm)
most állt meg bennem az ütő. favorit, favorit...
AngyaliAndi: (09-09-2008 @ 08:00 am)
Időtálló! Mint a bronz. Gratulálok. Puszillak!
a_leb: (09-09-2008 @ 08:23 am)
Uh, andrass, kemény, ütős vers. (Bocsi, a fájjon hosszú j!)
Egészében, koncepciójában, kifejezésmódjában, képeiben remek, egyedi vers, nagyon tetszett!
aLéb
wanderer75: (09-09-2008 @ 08:51 am)
Hihetetlen képek! A vége meg különösen kegyetlen jó! Gratulálok!
szellzsofi: (09-10-2008 @ 07:50 am)
Elsőre Zsolnay, aztán ivókút - szökőkút, ebből a posványosodás, az "ősleves" - és Isten megszületik... Ez a versed azt az érzetet keltette bennem, hogy Te direkt élményből fakasztottál verset (ha már stílusos szeretnék maradni). Grat, kedves András.