:
és az isten megfordult,
látni akarta talán,
versből csinált én-istenem,
ahogy itt lógok az oldalán
és mosolygott- láttam én,
volt furcsa kékszínű alkonyat,
ha mondott is valamit nekem,
hát semmi fontosat
és asztalhoz ültem aztán,
átdöfni rossz rímeket,
magamhoz öleltem a szelíd éjszakát,
és téged is megöleltelek
(36 szó a szövegben) (691 olvasás)
zanzaa: (01-13-2008 @ 07:37 pm)
Ez egyszerű, aranyos, kedves... Tetszett :)
Móka: (01-13-2008 @ 08:08 pm)
"...és átölelt az Isten".Csodálattal olvaslak,mint mindig.
naiva: (01-13-2008 @ 09:15 pm)
Békét sugároz a versed, tetszett...
blue: (01-14-2008 @ 01:53 pm)
Egyszerű sorok, könnyen érthető, tetszett.
AngyaliAndi: (01-14-2008 @ 07:06 pm)
Nagyon érdekes verset írtál.:))))))) puszi: Andi
kiralylany: (01-14-2008 @ 08:55 am)
Tetszett ez a gondolat "versből csinált én-isten..." :-) Versed kitágul és leszűkül, univerzumtól a kedvesig. Ahol a hit, a szeretet (szerelem) és a vers mint remény jelen van, ott jelen van a béke. :-)
erda: (01-14-2008 @ 09:34 pm)
Egy nagy-nagy ölelés ez a vers. Tetszik! :) Üdv: Éva
kisssp: (01-14-2008 @ 10:34 am)
Tetszett a versed! Könnyed, fanyar, mégis igenlő!
Üdv.: Péter
piroman: (01-14-2008 @ 10:48 am)
Aha! Jó! :)
