:
hiába
Mint akire ráborult az ég,
s a mindenség: értelmetlen szó - azután,
mint ki alatt megnyílt a föld,
s akkora isten szárnyalt fölé,
hogy sosem képzelt akkorát…talán.
Mint aki mindent, de mindent elvesztett,
s a semmit őrzi őrülten tovább,
mint, aki megnémult, mikor meggyónhatna,
mintha egy vers szótagokra hullna,
pont az, mit annyiszor megcsodált…
Mint akit ülve hagytak egy padon,
s az emberiségből csak ő van hátra már,
mint kire sor kerülne végre,
de záróra jötte van,
hiába várt, s ezután is hiába vár.
Kicsit ilyen, nagyon ilyen,
nem rejtem el, szégyelleni sincs miért,
alvadt vért hánytam gyerekkoromban,
s a puhán ölelő karokban is,
fekete angyalhad kísért.
(92 szó a szövegben) (690 olvasás)
a_leb: (05-09-2008 @ 08:40 am)
Andrass, nagyon komoly-szép elmélkedés. Tetszett
aLéb
erda: (05-09-2008 @ 11:20 pm)
Nagyon keserű sorok, mégis azt mondom, soha semmi nem történik hiába. Hinni kell a jóban és megérkezik.:) Éva
Chameleon: (05-09-2008 @ 11:51 am)
Megragadtak erős, kifejező képeid. Üdv.: Chameleon
szellzsofi: (05-10-2008 @ 10:20 am)
Az utolsó sorodtól eltekintve, ANDRASS :))), ismét nagyon jó. Vagy nekem nagyon tetszik. Van benne valami zsiborgás. zs