blamázs

Legutóbb, valaki kinek nem tetszett a versem,
Azt ajánlotta irodalmiságra törekedjem,
Micsoda blamázs ez jaj, egy embernek, ki ír,
Hogy amit papírra vetett nem igen bír
  iro
  dal
  misággal.

Na jó – magamban mondtam- hát legyen,
Magasfeszültség, s kivételt ne tegyen
Agyam, míg rímet kér egy sor,
Iro-dal-miság hívlak, hogy elsodorj
  kul
  tú
  ráz – ni.

És elkezdtem – elszántan – de némi izgalom,
Bujkált szívemben, hogyan is folytatom,
Mert mi papíron áll már, arról nem tehet
Hogy költője újdonsült hiszekegy
  szerint
  kering
  a létben

S amit most facsar az agy, mint friss narancs,
Vajon kellőképpen art, hogy nagyra tartsd,
és vad hévvel szavalja el egy ünnepen,
egy ismerős, ki nekem mindenkép idegen
  marad
  ha akar
  ha nem

és nem tudtam, nem jött szóra szó,
gondoltam: nem lesz így pártfogó,
s ha nem annyi, vessen követ rám,
az akárhány, ki túltesz ezer költőiskolán,
  és irodalmi
  k(ö/e)r(ö/é)kbe
  tör…