szavaid szomjazom

Mondd, hogy legyen rím erre a szóra,
Mondd, hogy legyen vers ebből a csókból,
Mondd, hogy legyen holnap a mából,
Mondd, hogy legyen, ha nem megy magától…

Mondd, hogy ebben az alkonyban elférünk ketten,
Mondd, hogy meleg paplanom leszel,
Mondd, hogy nem késtünk, megvárnak minket,
Mondd el a vant is, de mondd el a nincset…

Mondd, hogy felszentelt páromul szegődsz,
Mondd, hogy tagadásom nem visszaút,
Mondd, hogy perceim mégis összetalálnak,
Mondd, hogy lelkemből szép vers szabadult.

Mondd el, szívembe, szemembe szépen,
Mondd csak el keserű, keserű kincsem,
Mondd el hát, szavaid szomjazom,
Mondd el, aztán én is mondhatom,

Elmondhatom az ég színét, s hogy a Nap
Fölkelt, s bűnöm, tegnap is gyónatlan maradt,
S ha van isten, ugyan milyen áldást mérne rám,
Az égig kiáltottam minden nyavalyám.

Elmondom, de csak mit elmondasz nekem,
A világot a szemeiddel kémlelem,
Biztos és ami tőled jön igaz,
Vigasztalanságra, az egyetlen vigasz.