Bajos időben

Szaladok sejtelmem sincs hova,
Mi a szívbe szorult, már nem szakad ki soha,
Szaladok és tudom ezt jól, agyamba vésve van,
Bajos időkben, fekete felhőkbe burkoltam magam,
Szaladok és fölzabálom mindened mid van,
Szép hajad, két szép szemed, s mire nincs szavam
Azt is, hogy szívem ólomsúlyú batyuvá nehezül,
Könnyem csorog, hitem száraz ágon ül,
Csak szaladok, de utam tévesztettem biztosan,
Mögöttem a múlt, előttem a jövendő bizonytalan,
Csak egy biztos, a szívben ez a sok salak,
Mi megüli medrét és nyomja csak,
Elvesztett ösvényem, ki tudja hol lehet,
Találom e még ?– zord éjszaka fenyeget