XIV. (égve hagyom……)

égve hagyom,
égve hagyom,
égjen csak el,
égve hagyom,
ha megkérded,
letagadom,
fejemet a földbe csapom,
de akkor is égve hagyom,
hogy semmi, semmi ne maradjon,
égjen csak szét,
ki ne hajtson,
új tőről ne fakadjon,

vörös lánggal égve hagyom,
sírásra ne fakasszon,
sehol, sehol ne maradjon,
szégyenemre ne mutasson,
szégyenszemre ne mutasson,
ha fejemet a földbe csapom

XV. Jajdulásnyit sem

Istenem, Istenem,
viharra készül az ég,
s bennem is néma vajúdás kesereg,
és tombolni készül
és kitörni készül,
valami irdatlanul fájó
nagy vihar

már hallom hangjait,
már látom sötétlő színeit,
de nem engedem,
de nem engedem,
ó Istenem

összeállnak komor felhőid,
és ömlik özönlő esőd,
fáidat téped,
az utolsót ítéled,
de én jajdulásnyit sem pisszenek

pedig már hallom hangjait,
pedig már látom sötétlő színeit,
de nem engedem,
de nem engedem,
ó Istenem, ó hatalmas Istenem