Dél Bözödújfalunál (2006. augusztusában)

„Ne röhögd ki gyalázatunkat, vándor,
s ne csak mibennünk lelj bűnt és hibát,
s ha majd a meggymagot kiköpted szádból,
rebegj értünk egy Áve Máriát:”
Faludy Gy.: Az akasztófavirágok balladája

Embertestvér, kit erre vet a sors,
ki tágra nyitod most nagy szemed,
míg végigporoszkálsz az úton,
mi a templomromig elvezet,

mondd látod-e alant a házat,
udvarán állhatnál te is,
amint elönt a XX. század,
épp a tervrajzok szerint,

a múlt: történelemkönyv csak,
skizofrén hallucináció,
mígnem szemben állsz e fallal,
hol a száj már nem némítható,

mert ittlevő a déli harangszó,
a kertek tavaszi orgonaillata,
a rétre szaladó lovas kocsi,
a labdázó gyerekek visongó nagy hada,

látod-e már ? a fény beszalad a vízbe,
függönyt húznak egy ferde ablakon,
dél van s időtlen dél marad,
itt e képzelhetetlen martokon.

Bözödújfalu (románul Bezidu Nou, németül Neudorf) elpusztult falu a mai Romániában Maros megyében. A falu az erdélyi falurombolás jelképévé vált – 1988-ban elárasztották egy új víztározó építésekor.

 Története
A falut Bözödről a Küsmöd-patak völgyébe települt családok alapították. Az egykori falu községközpontjától Erdőszentgyörgytől keletre 5 km-re terült el a Küsmöd-patak mellett. Már a középkorban volt temploma, melynek híressége volt a bözödújfalusi Madonna. Helyette 1740-ben fatemplomot, majd 1784-ben kőtemplomot emeltek. Ma római katolikus templom, amely azonban az unitárius templommal együtt víz alatt van.

A 17. századtól a szombatosok felekezetének egyik fő helye. Itt éltek az utolsó erdélyi szombatosok, amíg 1868-ban zömük zsidó hitre tér. Maradékaikat a németek koncentrációs táboraiban pusztították el. A falut 1910-ben még 679-en lakták, túlnyomórészt magyarok.

1939-ben építeni kezdték ortodox templomát, de 1990-ben lebontották. Az Erdőszentgyörgyi-víztározó (Bözödi-tó) építése 1988-ban kezdődött a gátépítés azonban már 1975-ben megindult, 1977-ben leállt, de 1984-től újra beindult. 1985-ben elkezdődött a falu kitelepítése.

1992-ben még 126 lakosa volt, melyből 99 magyar, 23 cigány és 4 román. 1994-re a falu két templomával együtt teljesen víz alá került [1], lakosai – ki hová tudott – elköltöztek. Mindössze 12 ház menekült meg az elöntéstől, melyekben negyvenen laknak. A falu I. világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből és a Tanorokba helyezték át. Minden év augusztusának első szombatján az falu egykori lakói falutalálkozót tartanak.

wikipedia