VIII. Az Isten homlokán

Hát hol van ez az égő város,
Hová nem látsz el élő Isten,
Vagy álmodom, vagy én gyújtom fel,
Hogy minden nap porig égjen

Mert égő várossal álmodom,
Gyerekek futnak össze-vissza-utcán,
Összedőlnek az utolsó hajlékok,
Az Isten homlokán

Kidörzsölt szememben gyullad borzasztó fénye,
Látnom kell, látnom kell mi végre,
Szaladok e tűz- és porlepel alól,
Hogy életben miért, miért hagyol

Hogy mentem az életem, kisgyerek,
Katonák ülnek olajfa ágon,
Szárnyatlan röppennek fel a madarak,
És átröpülnek a halálon

IX. Egyszer-egyszer

Egyszer-egyszer megütök egy hangot,
Egyszer-egyszer az Isten is sír rajta,
Egyszer-egyszer az ember összeroppan,
Ahogy a föld forog alatta

Eme kevésben maradtunk ketten,
Dúlva dúlt lelkem elüti az órát,
Szemet meresztünk, összeverettünk,
Jó az Isten, csak jót ád