XXII. Simogass meg

Esőkbe bújsz,
Hangod a tavasz
Simogass meg
Éltető vigasz!

Megbújó vágyaim,
Téged követelnek,
Simogass meg,
Összekeveredtek

Vonásaid és énjeim,
Lábnyomaid és lépteim,
Belőled köszönöm meg,
Simogass, simogass meg!

Esőkbe bújva,
Hangod a tavasz,
Simogass meg
Éltető vigasz!

XXIII. Engedj be

Engedj be, gyermeki létedbe,
ahol üvölt még az értelem,
feneketlen szívedbe,
ahol nyitva állunk,
egymásnak s másnak,
bárcsak gondolnál rá, bárcsak.

Bárcsak nyarunk lehetne örök,
örök gyermeki létezés,
és émelygéseink vége,
cserébe a szuvas fogakért,
az ínytépő szavakért,
miket nem köpünk ki,
amiket nem mondunk ki,
megfojtván igazságunk érzetét.