A Varjúvárig

2007.októberi látogatásunk emlékére

Majdnem Váralmásig mentünk,
S onnan fordultunk vissza,
Aztán két kukoricás között,
Lassú menetben értünk a faluba.

Az autókat egy régi ház előtt hagytuk,
S gyalogszerrel, némi innivalóval,
Egymás nyomába lépve indultunk,
Nagy kedvvel s vidám szóval.

Hatalmas karám mellett, a kanyargó úton,
Óriás juhászkutyák futottak elénk,
Szinte pisszenni sem mertünk,
Nagy mérgesen ugattak felénk.

Az októberi, hétágú napsütésben,
Őszi színekben pompázó völgyön át,
Kezdtem megérteni a magány után szökő
Lelket s vártam, hogy lássam az otthonát.

Aztán a síneken át, hol a vonat alagútba szalad,
Kolozsvár felé, vagy onnan jövet Hunyadnak tartva,
Az állomás után, már csak pár méter maradt,
És feltűnt a torony, s feltünt a kő alatta.

Zárva volt, ajtója, ablaka zárva, de a kiskapu
Amin át kertjébe léptünk, hívott, gyere beljebb,
Nézz körül, járd körül és gondolkozz egy percet,
Az ember mennyi minden tud és mennyit elfelejthet!

 
A Varjúvár Kós Károly egykori saját háza a kalotaszegi Alszegen, a mai Romániában, a Szilágy megyei Sztána határában található. A Budapest – Nagyvárad – Kolozsvár vasútvonal mentén álló, eredetileg hétvégi háznak szánt épületet Kós Károly 1909-ben tervezte és 1910 őszén-telén építtette, majd 1925-ben bővítették kétszintes toldással. Az emeleten dolgozó-, a földszinten cselédszoba volt, míg a középső épületrészben a földszinten konyha, az emeleten hálószoba, illetve 1925-ig dolgozószoba volt. A jellegzetes toronyban alul az ebédlő, társalgó, felül a gyerekszoba, illetve 1925-ig a hálószoba kapott helyet. Többek között Dsida Jenő és Móricz Zsigmond is megfordultak a falai között.Ember!
(wikipedia)