Görbület

Vagyok izzó kikelet,
Szétmálló csend,
S neked a szerelem,
Aranytalizmánja.

- Szavad ne feledd’
Vagyok mi, bent rekedt,
S kívülre kivánkozik!
Egy mostoha világba.

Test vagyok, árva,
Egy bűvész mutatványa,
Egy gödör mélysége,
Egy bagós rossz szokása.

 - Szavad ne feledd’,
Akárhogy tereled,
Kiadja végül,
És maradék nélkül, a hitemet.

Keveset hagyok?
Az őrület vagyok,
És magamnak keresek,
Nyughelyet, aztán

Kísértet vagyok,
Ritmusa tört dallam,
Görbület vagyok,
Kettészakadt falban…

Halkan járok,
Azután nem vagyok semmi,
Felejtés vagyok,
Nem emlékszik senki.