:
Apokalipszis
Annyi furcsaság vesz körbe,
Magunkat alig sejtjük már,
Csak szétolvadunk a létbe’:
Csupa vattacukor és nyál.
És csupa félős hátraarc,
Tétova meg-megindulás,
Rajtakapott gyönyör és dac,
Sok-sok őszinte árulás.
Nézd, milyen karcos a hajnal,
Simogass meg egy szavaddal,
A másikkal magadat féltsd.
A gödröt önkézzel ásod,
Világvég a pusztulásod,
De hiszen nem is kell, hogy értsd.
2008. december
(48 szó a szövegben) (725 olvasás)
Eroica: (12-12-2008 @ 08:32 pm)
Szétolvadunk a létbe. Igen. Sok mondanivalós vers.
blue: (12-12-2008 @ 10:26 am)
Szép sorok. Gyengédek. Tetszik. )))
Anna1955: (12-15-2008 @ 05:02 pm)
A mai világban kétvégéről égetjük a gyertyát...Tetszett a versed...:))))