:
A négy fal szonettje
Olyan kába vagy s nincs álom,
Széklábak s pókháló lepte jaj,
A csönd dünnyögve magyaráz,
Nyöszörög benned sok léha dal.
Lassan araszol mindegyik,
Torkod szárazra üvöltve már,
Forró lég s hideg veríték,
A négy fal jaj menten összezár.
Satuba fog: hideg kaszárnya,
Ki enged fényes napvilágra?
Betonnal támasztod magad.
Mit mond ki így téged meglát ?
Ki pazarolna imákat rád?
Ég is föld is majd leszakad.
(60 szó a szövegben) (730 olvasás)
piroman: (12-16-2008 @ 09:17 am)
Hüm-hüm. Szonett. Az ambivalens érzések és a tagolódás benne van, de hiányolom a jambikus lejtést és az egységes szótagszámot. De lehet, hogy ez csak az én bajom. :) Üdv: piro
zsuka49: (12-17-2008 @ 04:22 am)
Kicsit dolgozol még rajta, s remek kis szonett lesz!!!
Piro észrevétele, meglátása nagyon sokat segíthet neked...
Puszizsuzsi
Anna1955: (12-17-2008 @ 09:01 pm)
A forma és a tartalom ellentmondása, talán erősíti a vers mondanivalóját...:))))
