:
Cipők zoknival
Cipőtalpakban száradó sár,
Mocskos és átázott lábbelik,
A zoknik lyukadó magánya,
Feketén elnyúlik reggelig.
Fűzők csomóra megkötve jól,
Esőszagtól bűzlő éjszaka,
Léptek melege párolog s a
Hétköznapok tűhegyes szaga.
Úgy aludj, nem alszik semmi sem,
Csak te fekszel árván s betegen,
Körül félhomályban leng a vég.
Esőszag, bűzlik az éjszaka,
Otthon vagy, de nem találsz haza,
Lyukadó magányban ténferegsz.
(50 szó a szövegben) (743 olvasás)
lenaneni: (12-20-2008 @ 09:01 pm)
Ijesztően jók a végtelen magány képei. Fura vers, de tetszik. Ölelés, Ilonka
a_leb: (12-22-2008 @ 11:24 am)
Tetszett a megközelítés, a kifejtés, a hangulat, andrass.
aLéb
blue: (12-23-2008 @ 12:09 pm)
Ne légy ilyen magányos...tetszik a vers, de nagyon szomorú, legalábbis nekem. ))))-gyógymosolyok lelkednek...
Anna1955: (12-24-2008 @ 04:34 pm)
Mélyen fájdalmas...Nagyon érezhető a magány benne... Ölellek Anna