megzavartalak

Mint szakadó rongy feslik fel a szívem,
Amiben téged is fogva tartalak,
Színek kavalkádja és templomi csönd
Árad onnan, na most megzavartalak.

Pedig épp, hogy lehunytad két nagy szemed,
Pilláid alá épp álmok bújtak el,
A kockás pokróc lábad ujjáig nyúlt
S a fűtött légben, ruhástul rejtezel.

E puha csöndbe oda férek én is,
Nyakamon szétfolyik sok-sok barna tincs;
Jól összebújva pihegünk egy órát,

Te próbálj csak egy álmot, ami jó rád,
Én visszatolok mindent a szívembe,
Ölelj szorosan, maradjon meg benne.