:
Szeretem a Hajnalt,
Mely mindig csodát hoz,
Egy örömteli nappalt,
Új világot, erőt kapok.
A napsugár még gyengéd,
Finoman ébreszti a teret,
Harmat csillog szerteszét,
Lassítja a lépteket.
Van idő mindenre még,
Gondolatok, érzések telepednek,
Velem jönnek a perzselő fényre,
S alkonyatkor elröppennek.
(34 szó a szövegben) (720 olvasás)
Anna1955: (09-15-2005 @ 06:00 pm)
Drága Babym, legalább már értem miért kellsz annyira kora hajnali órákban fel! :))))))
Gyongyi: (09-15-2005 @ 09:27 pm)
Szia Angyalibaby!:)
Hasonló lehet a Te ébredésed ezek szerint az enyémhez.;) Én is szeretek viszonylag korán kelni, hogy még egy kicsit legyen időm töprengeni a nap kezdése előtt. Mikor min... Ami éppen jön, és odakéredzkedik a gondolataimba. Annak oka kell legyen, tehát nem zavarom el. És élvezem a hajnalt, a csendet, az ébredező világot magam körül.
Ezen kívül (a versedről eszembe jutott) számtalanszor megéltem már, hogy minden új nap egy új csoda, új lehetőségekkel. Mindegyik egy "különleges" nap, "különleges" alkalom...:)) De Te akkor ezeket biztosan érted. Neked nem kell magyaráznom.;))
Szeretettel: Gyöngyi
boblogan: (09-16-2005 @ 01:08 am)
Én mostanában megvárom a hajnalt, köszönünk egymásnak, és megyek aludni. :)
veva: (09-16-2005 @ 12:19 am)
A hajnal gyönyörű - csak én képtelen vagyok olyan korán kelni (meg olyan sokáig fennmaradni sem tudnék ;)). Üdvözöllek itt a fullon!!! :)
