[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 221
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 221


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Emlékek
Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea
(12-17-2005 @ 08:38 am)

:

Detti megint késésben volt. Barátnői biztos ott állnak a metrónál, rá várnak. Nehéz volt összeegyeztetni ezt a délutánt, de már el kell kezdeni a karácsonyi ajándékvadászatot, s azt a gyerekek nélkül a legegyszerűbb. Tavaly rájöttek, ha együtt mennek, összedobva az ötleteket, sokkal hamarabb végeznek.
Gyorsan lesietett a lépcsőn, s a kirakodóvásár mögött megpróbálta a tömeget kikerülni. Kitartóan szlalomozott a szemetesnek használt kartondobozok és a kis kézikocsik között, mikor az egyik falmélyedésből hangok ütötték meg a fülét.
-Gyere má! Sír! Ne tököjjé annyit, mer itt se lesz hely, oszt fagyhatunk meg...
Detti szíve nagyot dobbant. Egyetlen embert ismert, akit így hívtak, szülei egyik régi barátját. Apja ősrégi kollégája volt, gyerekkorában nagyon sokat járt össze a két család.
Igazából Józsinak hívták, de a családi legendáriumból már nyoma veszett, mért lett Sír. Emlékezett rá, mennyire szerette hallgatni, ahogy anyuék beszélgettek. Olyankor, ha csendben meghúzódott, nem küldték ki a szobából. Sír felesége nem magyar, talán orosz, Olgának hívták. Nagyon szép, hosszú, szőkés haja volt, a körmét csillogós, tűzpiros lakkal festette. Detti mindig megcsodálta, s utána napokig könyörgött anyjának, neki is legyen olyan.
Egyszer Sír egyedül jött, nagyon szomorú volt, és még annál is többet ivott, mint egyébként szokott. Válásról beszéltek, meg arról, hogy ne hagyja el magát, kevesebbet kellene inni, mert a rendszerváltás óta úgyis sok a munkanélküli, ne sodorja magát bajba.
Onnantól kezdve egyre ritkábban látták. A munkahelyét persze elvesztette, apu adott neki pénzt néha. Detti utoljára kislánya születésekor találkozott vele, eljött megnézni a babát. Arról panaszkodott, nincs már meg a lakása, a maffia kicsalta tőle egy részeg pillanatában, s most albérletben lakik. Bár legalább dolgozik, mert ahová apu beajánlotta a nyáron, ott jó helye van.
Akkor látták utoljára, ennek most már tíz éve. Annyit még tudni lehetett, hogy megbetegedett, de a kórházból önkényesen, ismeretlen helyre távozott.
Dettit barátnői hangja rántotta vissza a jelenbe. Már mind a ketten ott álltak a mozgólépcső mellett, ugrálva próbáltak integetni neki.
Most mit csináljon? Nem mert visszamenni, mert nagyon félt, hogy megismeri azt az embert, hogy kiderül, tényleg ő az, de ha meg nem megy vissza, soha nem tudja meg az igazságot.
Mire odaért a lányokhoz, döntött. Gyorsan a kezükbe nyomta a táskáját, kért öt percet, s megpróbált a lehető leghamarabb visszajutni a bódék mögé. Ahogy közeledett, látta, hogy nincs már a mélyedésben senki. Az egyik árus pont akkor ürítette a szemetesét.
-Kérem, kérem. Nem látott itt hajléktalanokat? Nem tudja hová lettek?
-Dehogynem. Elzavarta őket a rendőr. Itt nem maradhatnak, mert a mi cuccaink is itt vannak.
-Nem látta véletlen hová mentek?
-Nem fogom én azt figyelgetni! Miért? Elloptak magától valamit?
-Nem csak...
Detti visszament a barátnőihez.
Este elmesélte a férjének mi történt. Szüleinek még nem akart szólni.
-Szerintem, ha felhívsz pár segítő szolgálatot, vagy melegedőt, valaki csak tud segíteni. Nem szokványos a neve, ezt megjegyzik az emberek.
-Nevetséges, mert szeretném ha ő lenne az, de...
-De mi van ha mégis ő az, igaz?
-Igen.
-Ezen még ne most gondolkozz. Előbb találd meg.
Másnap Detti újra elment az aluljáróba. Sír-t nem találta, de voltak ott más hajléktalanok, akik megmutatták neki, merre van a legközelebbi melegedő.
Nem messze, három utcával arrébb, egy lerobbant, szürke bérház szuterén szobáiban rendeztek be pár helyiséget étkezőnek, ami este hálóteremmé alakult. Mikor odaért egy fiú épp az asztalokat fertőtlenítette.
-Nem, így névről nem ismerem, de este nem én voltam itt. Csak pár percre ugrottak át Krisztiánék a konyhába, őket kell megkérdezni.
Detti az épület előtt várt. Rossz érzés volt lent lenni a szuterénben. El sem tudta képzelni, hogy így kelljen élnie, és azt sem tudta elképzelni, hogy ezt valaki évekig túléli.
A fiatal srác integetett neki az ajtóból.
-Elmeséltem, kit keres, úgy tűnik éjjel itt volt egy darabig.
Követte a fiút, aki egy irodafélébe vezette.
-Krisz, itt a hölgy.
-Jó napot. Úgy hallom keres egy embert, akit Sír-nek hívnak.
-Igen. Tegnap az aluljáróban... azt hittem ismerem, csak mire visszamentem, már nem voltak ott...
A férfi egy papírlapot vett ki az egyik dossziéból, Detti felé nyújtotta.
-Sajnálom. Pár órát késett... Az éjjel megfagyott.





(627 szó a szövegben)    (728 olvasás)   Nyomtatható változat


prayer: (12-17-2005 @ 04:33 pm)
Azt hiszem nagy csodák nincsenek, de apró segítségek igen!

soman: (12-17-2005 @ 09:00 am)
Szomorú példája annak, mikor késik a segítő szándék. Szépen megírtad.

AngyaliAndi: (12-17-2005 @ 11:21 am)
Ezért nem szabad sokat gondolkodni, hezitálni, " majd holnap"-ozni. Néha sok múlik rajtunk. És ugyan ennek a történetnek csak a fele valóság, fáj, hogy nem tudunk róla most sem semmit. Nem tudom, hogy igaz- e a vége. Köszönöm, hogy olvastál.

AngyaliAndi: (12-18-2005 @ 10:47 am)
Kedves prayer! Segíteni csak akkor lehet, ha hagyják. Nekünk nem hagyta. Sok szép gyerekkori emlékem van róla, ezért különösen fáj, hogy ez történt. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Andi

AngyaliAndi: (12-18-2005 @ 10:49 am)
Kedves Gabi! Borzasztó dolog, ha valaki elveszíti mindenét, de ebben az esetben kizárólag az ital a felelős. Sajnos az volt a fontosabb, s ez vezetett a lejtő aljáig. Köszönöm, hogy itt jártál. Szeretettel: Andi

Anna1955: (12-18-2005 @ 11:23 am)
Andikám, most megnyugtatlak, nem Ő fagyott meg. Mi tudunk róla, sikerült rávennünk, hogy a szüleihez vidékre hazamenjen. Néha telefonál, de a gégerák miatt nehezen érteni a beszédét. Sajnos nem sok van neki hátra, de legalább most melegben van. Sajnos az ivást nem hagyta abba!!!!...A neve? a Sír név az angol "Szőr"-t jelenti. Volt mikor még illett rá ez a vév. Az ő élete talán tanulság is lehet, hová juttathat egy embert egy beteges szenvedély, ha nem fogad el időben segítséget......Írásod meglepett, nem hittem, hogy emlékszel rá....Nagy lelked van, hála az égnek. Szeretlek Anyu.

blue: (12-18-2005 @ 12:46 am)
Szia Andi! Nagyon szépen megírtad, de ennek ellenére beleborzongtam. Tudod sose szeretném elveszíteni az otthonomat és a családomat. szeretettel: Gaby

kaosz: (12-28-2005 @ 05:31 pm)
Mikor ilyet olvasok, mindig rádöbbenek hogy jobban kellene figyelni másokra nekem is. Jól megírtad, tetszik. Szeretettel. Anita

Zsuka49: (12-31-2005 @ 04:24 pm)
Szép, meleg, emberi az írásod. Látszik, hogy te magad is mély érzésű vagy. Nekem a vége könnyet csalt a szemembe. (Könnyen elsírom magam a megható történeteken, filmeken,stb.) Gratulálok, büszke lehet az anyud rád!:))))

  

[ Vissza: AngyaliAndi - Laki Andrea | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.49 Seconds