[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 247
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 247


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: A lélek foglya III.
Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea
(01-07-2006 @ 03:59 pm)

:

- Szeretnék bocsánatot kérni.
Nem mozdult, szomorú szemei könnyel teltek meg.
- Tényleg. Kérlek... ne sírj... még azt sem érdemlem meg. Nem tudom mi az isten ütött belém. Gyere... gyere ide kérlek.
Kálmán átkarolta a lányt, ringatta, mint egy síró kisgyereket, de Évi nem tudott megnyugodni. Valami eltört, s úgy érezte, nem tudja a darabokat összeilleszteni. Szeretett volna újra bízni a fiúban- szerelmes volt belé- szerette volna, ha ez tényleg csak egy véletlen lenne. A régi életüket szerette volna.

A fiú egy jó hónapig úgy viselkedett, mint régen. Figyelmes volt, kedves- talán túlzottan is- tervezgették a jövőt. Kálmán családot akart. Ennek- szerinte- egyetlen akadálya az volt, hogy Évi iskolába járt. Mindent bevetett annak érdekében, hogy a lány abbahagyja a tanulmányait.
- Minek kéne tovább ott görnyedned, mikor én el tudlak tartani? Életünk végéig elég az a pénz, amit már most összeraktam. Nem fogsz úgysem dolgozni, miért nem hagyod már most abba?
- Nem fogok dolgozni?
- Nem. Hát minek? Úgyis a gyerekekkel kell foglalkozni. Én is örültem gyerekkoromban, mikor anyu otthon várt az ebéddel, tanult velem, nem kellett napközibe járnom. A mi gyerekeinknek is így kell felnőniük.
Meglepődött. Eddig szó nem volt arról, hogy ne dolgozna, de azt el kellett ismernie, a gyerekek szempontjából az a legtökéletesebb, ha nem vállal munkát.
A fiú addig duruzsolt, hízelgett, míg végül Évi felfüggesztette a tanulmányait. A szülei nem voltak elragadtatva, szerették volna, ha legalább a diploma a kezében van.
Nagyon unatkozott otthon. Eljárt ugyan sétálni, vásárolgatni, de az csak ideig- óráig kötötte le a figyelmét.
Egyik délután beült egy moziba, mert nem akarta az üres lakásban tölteni minden idejét. Este, ahogy hazaért, Kálmán rögtön ordibálni kezdett vele.
- Hol  a csudában voltál? Egész délután hívtalak, ki voltál kapcsolva.
- Ne kiabálj. Moziban voltam, azért voltam kikapcsolva. Megzavarodok itthon egyedül, nincs mit csináljak.
- És kivel voltál, ha szabad érdeklődnöm?
- Egyedül. Ki a fenével lettem volna? Már minden barátomat elűzted mellőlem!
- Azok nem voltak hozzád valók!
- Mert te aztán meg tudod ítélni, a fene nagy emberisme...
A lányt váratlanul érte a pofon. Először nem is értette, miért esett a szőnyegre, hirtelen nem érzett semmit. A másodiknál fogta fel, mi is történt vele. Sós ízt érzett a szájában, és az orra is elzsibbadt. Rettegve várta a következő ütést, a szemét is becsukta, de nem kapott többet.
Ahogy felnézett, Kálmán guggolt mellette, a haját próbálta elhúzni véres- maszatos orrától.
- Istenem. Édes istenem, ne haragudj, kérlek ne haragudj, csak... nagyon féltettelek. Azt sem tudtam, hol vagy. Gyere, hagy mossam meg az arcod, hagy segítsek.
Nem tudott egyedül felállni, annyira szédült. Érezte, ahogy a szája feldagad, az orrából is kezdett a zsibbadás kimenni, egyre jobban fájt.
- Méft csináftad eft felem? Miéft bántottá?
- Elvesztettem a fejem. Ne haragudj. Annyira fontos vagy nekem, annyira félek, hogy elveszítelek. Tudhattad volna, hogy aggódom. Máskor ne csinálj ilyeneket.
Este sokáig nem tudott elaludni. Rettenetesen fájt az arca.
- Most egy jó darabig nem mehetek az utcára, az biztos.- ironizált magában.
Másnap az ágya mellett hatalmas csokor virágot talált, benne egy levélkével: "Délután korán jövök. SZERETLEK!"
A fürdőszobában, a tükör siralmas látványt mutatott. A bal arca már lilult, a szája pedig felrepedt.
Sokat gondolkozott délutánig. Nem tudta mi lenne a jó lépés. Szerelmes volt, de rettegett attól, hogy a fiú megint így fog vele bánni. Hinni akart neki. Hiszen a gondját viselte eddig. Leste minden gondolatát. Hinnie kell neki.

Délután Kálmán egy pici dobozkával tért haza. Ott a padlón fél térdre ereszkedett, s megkérte a lány kezét. Évi habozott egy pillanatig. Mi van, ha nem változik meg? Mi van, ha megint bántani fogja? De aztán győzött a szerelem, s sírva húzta fel az ujjára a gyönyörű gyűrűt.
Szülei is boldogok voltak, türelmetlenül várták már ezt a pillanatot.
Eszébe jutott, fel kéne hívnia Tomit is, lassan egy hónapja nem hallott felőle.
- Szia, de jó, hogy hívtál, már akartalak én is. Hogy megy a suli? Pesten leszek holnapután. Tudunk találkozni?
- Szia. Már abbahagytam a sulit. Van egy meglepetésem.
- Várj, várj! Mi van? Abbahagytad a sulit?
- Igen. Kálmán szerint felesleges...
- Már miért lenne felesleges? Mi a fenét fogsz kezdeni diploma nélkül?
- Nem fogok dolgozni, gyerekeket szeretnénk. Tegnap megkérte a kezem. Ezért is hívtalak.
Tomi sokáig hallgatott a telefonban. A meglepetéstől nem tudott megszólalni sem.
- Évi találkoznunk kell. Nagyon fontos lenne. Én ismerem ezt a tagot...
- Tudom, már mondtad. De most nem tudunk találkozni.
- Jó, akkor a jövő héten.
- Most nem jó. Egy darabig...
- Miért?
- Most nem tudom elmondani.
- Ott van?
- Nem nincs.
- Évi, kérdezhetek valamit?
- Mit?
- Megütött?
Most Évi hallgatott jó sokáig. Mit mondjon? Tomi úgyis kitalálja, mi az igazság.
- Véletlen. Tényleg. Én voltam a hibás. Felbosszantottan nagyon.
- Nem veszed észre, hogy még te mentegeted? Odamegyek most azonnal. El kell jönnöd onnan.
- Megőrültél?
- Nem tudod ki ez az őrült. Volt egy haverom, a Miki, szerintem lehet, hogy még te is ismered. Ez a szemét úgy megverte a húgát, hogy kórházba került.
- Miért mondod ezt?- már sírt.- Nem igaz.
- Figyelj, nem hazudok. Gyere el onnan.
- A vőlegényem.
- Le van szarva!!!- Tomi már üvöltött a telefonba. - Ígérd meg kérlek, ha bármi baj van, azonnal hívsz! Értetted? Azonnal!

Mikor Kálmán hazaért, rákérdezett, mi történt az előző barátnőjével?
- Megcsalt. Képzelheted mennyire fájt, mikor megtaláltam őket. De nem bántottam azt a lányt. Véletlen elesett. A pasiját kidobtam az ajtón, közben véletlen ellöktük. Ennyi.

 

Folyt. köv.

 





(841 szó a szövegben)    (761 olvasás)   Nyomtatható változat


prayer: (01-07-2006 @ 04:13 pm)
Sajnos a "TE" kálmánod saját magába szerelmes!.. De a történet olvasmány szempontból nagyon jó! Csak Évit sajnálom.

AngyaliAndi: (01-07-2006 @ 04:29 pm)
Van is miért. Csak erre mindenki későn jön rá! Köszönöm, hogy olvastál!:))))

szemilla: (01-07-2006 @ 04:39 pm)
ezen a héten nem írok nem olvasok kedvem volt, de most jól esett olvasni téged... nagyon élvezhetően írsz... majd követlek:)))

lacoba: (01-07-2006 @ 04:44 pm)
Ott vagyunk a történetben, figyelünk, szörnyűlködünk! Jól jön, igazi beleélős!

bogumil: (01-07-2006 @ 04:47 pm)
A Te főhősnőd a tipikus önsorsrontó figura.Rengeteg férfi és nő jár ebben a cipőben.Hisznek egyszer,kétszer,sokszor a behízelgő,hazug szvaknak,de nem hisznek az intő jeleknek.A kálmán egy rabbiátus,paranoiás,féltékeny aljas alak,akitől előb-utónb meg kell szabadulni.Amikor egy társkapcsolatban elcsattan az első pofon,elhangzik az első félétkeny üvöltés,akkor ffel kell állni,összepakolni és kilépni belőle.

AngyaliAndi: (01-07-2006 @ 04:53 pm)
Szia Szemilla! Nagyon örülök, hogy olvastál, remélem nem okozok majd csalódást.

AngyaliAndi: (01-07-2006 @ 04:54 pm)
Kedves lacoba! Köszi, hogy követed a történetet, igyekszem minden nap feltenni egy új részt. Szia!

AngyaliAndi: (01-07-2006 @ 04:57 pm)
Szia Bogumil! Teljesen igazad van, amikor elcsattan az első pofon, ki kell szállni. Csak nem könnyű. Szinte lehetetlen. Ez olyan agymosásáféle. Kívülről, utólag az ember mindíg okosabb. De belülről ezt nem olyan könnyű megtenni. Köszönöm, hogy olvastál. Szia. Andi

vp_rozika: (01-07-2006 @ 05:13 pm)
Szia Andi! Istenem-istenem... A tanult lányok is ilyen buták tudnak lenni? Az első alkalom után ott kellett volna hagynia ezt a durva frátert! Kutyából nem lesz szalonna! Én már azt sem viseltem volna el, hogy így rátelepedjen az életemre, minden lépésem, elképzelésem uralva, keresztbe húzva. Lesúlytó volt számomra ez a rész. Nem tetszik az sem, hogy a szülők is csak tudomásul vesznek mindent. Az egyetemet biztosan ők finanszírozták anyagilag, lett volna beleszólásuk, ha már a lányuknak csak ennyi esze volt. Reménykedve, hogy több csúfságról nem kell olvasni várom a folytatást, Rozika

_zizike_: (01-07-2006 @ 07:08 pm)
:)) Jó stílusban megírt "ez a való világ" ... :), gratulálok és várom a folytatást! :) puszi, zizike

soman: (01-07-2006 @ 08:07 pm)
Amit és ahogy írsz, az nagyon jó, csak maga a várható rossz, a tehetetlenség idegesít. Tudod, mikor nézel egy filmet, szurkolsz a főhősnek, pedig tudod, hogy most valami rossz fog vele történni.

Secret_writer: (01-08-2006 @ 06:01 pm)
Nagyon durva!De tök jó!Olvasom tovább!:))))))

AngyaliAndi: (01-08-2006 @ 08:02 am)
Igen, pont ez a lényeg. A tehetetlenség. A szülők is tehetetlenek. Vidéki, kis öregek. Igazából tehetetlenek.

mango: (01-08-2006 @ 09:56 am)
...vagyok, - olvasok... :)

  

[ Vissza: AngyaliAndi - Laki Andrea | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.66 Seconds