[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 225
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 226

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Megértünk!
Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea
(02-18-2006 @ 03:04 pm)

:

Életem első igazán nagy próbatétele az érettségi volt. Visszagondolva, nem igazán értem, mi a csudát izgultam, de ott és akkor, ezt még nem így láttam.
Viszonylag könnyen vettem a középiskolát, a jegyeim közepesnél alig voltak jobbak, s mindezt úgy értem el, hogy otthon bele sem néztem a könyveimbe. Viszont nagyon jól éreztem magam a suliban, minden balhéban benne voltam, vagy csináltam, ha nem volt épp.
Az első három évet gyakorlatilag végigverekedtem, ami egy lányiskolában nem meglepő, csak roppant kellemetlen. Persze én mindig csak védekeztem, egyszer sem kezdtem. Talán épp emiatt nem tudtak rám igazán haragudni a tanáraim, pedig másodikban majdnem ki is csaptak. Akkor sem én voltam a hunyó, viszont a lány, akivel összevesztem, előszeretettel karmolt és harapott. Ami ugye- látható nyomok lévén- nem megengedhető. Mivel hamar lebukunk. Így én, hogy elejét vegyem minden bajnak, bedugtam a lány fejét a tornaöltöző rácsozata közé. Pont befért. Csak ki nem. S, hogy tetézzük a problémákat, becsöngettek. Ugyan rossznak rossz voltam, de lógós nem, ezért elmentünk órára. A lány meg ott maradt... Hát ezt nem köszönték meg nekem.
Így teltek békességben, boldogságban az évek, egyik a másik után, mikor feleszméltünk- úgy január tájékán- nyakunkon a bál. A szalagavató! Hoppá! Ha szalagavató... akkor mindjárt vizsga!!!
Ilyenkor az ember enyhe sokkot kap, mert nekiáll tanulni. Vagy csak úgy csinál. Meg is jegyezte anyukám, hogy iskolai pályafutásom eddigi 12 éve alatt egyetlen egyszer nem látott még könyvet a kezemben. Le is fényképezte gyorsan.
Egyébként rájöttem valamire. Tök fölösleges négy évig középiskolába járni, ugyanis az utolsó félévben, mikor a tételekből készülünk, úgyis újra kell tanulni mindent. Elég lenne az utolsó hat hónap. Nem?
Nagyon hamar eljött az írásbeli érettségi napja, bár ha még fél évet ráhúzok, matekból az sem segített volna. Talán csak annyiban, hogy sokkal több puskát tudok írni. Igaz így is gyártottam annyit, hogy öt csomag papír zsebkendő kellett a rejtegetésükhöz. Állati trükk, bár így visszagondolva, csak az nem vette észre, aki nem akarta. Venni kell egy tízes csomag zsepit, de olyat, ami a hosszú oldalán nyílik. A másik macerás. Elöl- hátul meg kell hagyni a zsepiket, közé kell a puska, méretre vágva, bolhabetűkkel írva. Állítom, nekem emiatt romlott el a szemem. Bár, ha kellően koncentrál az ember, vészhelyzetben még kanyarban is lát. Vagy hallucinál. Végül is mindegy.
Érdekes módon májusban az egész 4.b. olyan náthás volt, hogy az iskolaorvos majdnem karanténba rakta a termünket.
Magyarral kezdtünk, amit eléggé szerettem, hála Lujzi néninek. Úgy féltünk tőle, hogy kénytelenek voltunk valamennyit tanulni is. Így rájöttünk, hogy költőóriásaink nem feltétlen a mi molesztálásunkra írták műveiket. Akadt olyan is, ami tetszett. Ez persze nem azt jelenti, hogy értettünk belőle egyetlen összefüggést is, de Lujzi néni fáradhatatlanul próbálkozott.
Én Radnótit választottam. Egyrészt azért, mert őt negyedikben tanultuk... bocs, vettük, másrészt, mert a puskám a Nyugat nemzedékétől indult. Kényszerpálya.
Azzal indítottam, hogy a fedőlapra ráborítottam az innivalóm felét. Nem jó jel, de arra elég volt, hogy előszedjem a puskám, amíg  a felügyelőtanár az asztalánál sopánkodott.
Meglepően hamar betelt a négy oldal, aztán öt, hat, majd a hetedik fele. Még magam is elájultam. Radnótiról összesen nem olvastam ennyit- ami persze mára megváltozott, ő az egyik kedvencem!- nemhogy írjak.
Humán beállítottságú lévén, a matektól féltem a legjobban. És nem alaptalanul. Szegény apukám egy darabig próbálkozott velem, de belátta, hogy vagy alig örököltem tőle valamit / csak a bajszát- köszi apu!/, vagy nem is vagyok az ő gyereke.
Ráadásul szegény hülyegyereket még az ág is húzza, osztályfőnök képében, aki a matek- fizika tanár. Szundi tanár úr mindenki kedvence volt, mi is szerettük. Egy baj volt vele, a négy év alatt egyszer sem tudtuk kimondani a nevét. Ő sem a miénket. Ugyanis ő vietnámi volt, erős akcentussal. Nem elég, hogy a matekot nem értettük, de még azt sem nagyon, amit beszélt.
Matekra a puskám hasonlóképp festett, mint a magyarra, csak a zsepik száma nőt hétre. Mondjuk óriási szerencsénk volt, hogy olyan tanárokat kaptunk felügyelőnek, akik igen sok jóindulattal viseltetnek irányunkban, mert így én is hallottam amit súgtak a többiek, nem csak ők. Az az igazság, hogy szinte mindegyik feladatot más- más csinálta meg helyettem. Igazi csapatmunka.
Az az egy hónap, ami a szóbeli és az írásbeli vizsga között volt, úgy elrepült, mint egy pillanat. Mire feleszméltünk, már megint ott feszítettünk fekete- fehérben, és tövig rágtuk a körmünket.
Nekem az izgalomnál már csak egy dolog létezik ami rosszabb, a várakozás. Na de, hogy a kettő együtt...
Abban reménykedtem, hogy a választott tantárgyak szerint bontják az osztályt, és akkor van esélyem előrekerülni. Volt is. Csak másnapra. Mivel a földrajzosok voltak a legtöbben, őket egy nap alatt le akarták zavarni. Mi, három kis árva bioszos, meg az egy hülye fizikás, másnapra kerültünk. Viszont én voltam az első.

Folyt. köv.

 





(754 szó a szövegben)    (752 olvasás)   Nyomtatható változat


Gyopa: (02-18-2006 @ 03:43 pm)
Szia Andi! Akár én is írhattam volna ezt a visszaemlékezést pár korrekcióval. A matematika nem értem, hogy miért okoz bárkinek is gondot. Az egy olyan tantárgy, amit nem is kell tanulni. Ugyanakkor Radnótiból öt mondatot is képtelen lennék kiszenvedni. Remélem írásodat beteszed a humor kategóriába. Ha nem, akkor én beteszem a saját nevem alatt. :-))) Örülök, hogy olvashattam ezt a vidám történetet és mint látom, még nincs is vége.

bogumil: (02-18-2006 @ 03:47 pm)
Egyre többen tesztel fel gyerekkori visszaemlékezéseket(lacobá,Angelika,Te stb) Aranyosak ezek,de nekem egyik olyan mint amásik. Igazából nem novella és nem elbeszélés.Tehát,nincsennek benne katarzisok,fordulatok,amik érdekfeszítővé teszik.Tulajdonképpen nem is igen rugaszkodhattok el a valóság talajától.De,azért olvasmányosak. Az a bajom,hogy én már ezeken rég túljutottam és szerkesztett,horrorisztkus,fantazival ötvözött feketehumort és haláli komoly húsbavágó tröténeteket irogatok,amivel felajzom az olvasókat.Tőlem elvonatkoztatva,a többi hasonló irásokkal összevetve jó írás.

soman: (02-18-2006 @ 04:45 pm)
Mindig szívesen olvasok olyan történetet, amely a valóság táptalajából táplálkozik. Igazság szerint arról tudunk a legjobban írni, ami megtörtént velünk. A fiatalkorunk vidámságának felelevenítése aranyos kis téma, lehet, hogy egyszer én is belevágok, de az kicsit más dimenziójú lesz. Tetszett az írásod, olvasni foglak.

Zsuka49: (02-18-2006 @ 05:26 pm)
Húúú, Andikám!! Ahogy most olvastalak, eszembe jutott, hogy milyen is volt az én érettségim. Szinte ugyan így zajlott. Furcsa módon nálunk is sokan voltak megfázva!! Na és az izgulás, én is sajna elég izgulós fajta vagyok, pedig okom nem volt, mert egy pici híján kitűnőre érettségiztem. Nekem is a matek tett be!! Ügyesen írtál, várom a folytatást. Puszi: Zsuzsi

Anna1955: (02-18-2006 @ 06:37 pm)
Átélve nem volt ennyire kedves, humoros történet, de ahogy leírod, az tökéletessé tette....Nagyon tetszett...:)))))

lacoba: (02-18-2006 @ 07:02 pm)
Érdekes a hathónapos iskolafelvetés! Nem semmi, ha belegondolunk....

AngyaliAndi: (02-18-2006 @ 07:37 pm)
Nagyon köszönöm, hogy olvastatok, bár a megpróbáltatások java még csak most következik, azt még várjátok meg!:)))))))))) Rómaiak, csótányok, római csótányok...:))))))))

blue: (02-18-2006 @ 08:30 pm)
Andi végignevettem, nagyon tetszett és a saját érettségi puskáimat juttattad eszembe. Az igaz, hogy az írásbeli kötött volt, de azért lehetett tudni, hogy mit fogunk írni, a szóbelin, meg hát, valahogy jól jött pl. fizikánál a négyjegyű függvénytáblázat, mert sokan voltunk és lehetett használni a sajátot, hál Istennek. Várom a folytatást. szeretettel: Gaby

Thalassa: (02-19-2006 @ 01:58 pm)
Hát igen... a nosztalgia... Valahogy én is így voltam az én érettségimmel... mint sokan mások...

vp_rozika: (02-19-2006 @ 03:19 am)
Szia Andi! Ha jól sejtem, első gyerek lévén, téged biztosan fiúnak vártak anyukádék, azért szorult beléd ennyi csibészség, vagányság. Nekem is volt ilyen osztálytársam gimiben, nagyon kedveltem őt. Rendkívül szórakoztató egyéniség volt. Ő matekból, fizikából verte az osztályt, de magyar órán talán még lélegzetet sem vett, olyan csöndben volt:-)). Szerencséje volt, hogy a magyar tanárnőnk volt az osztályfőnökünk, aki nem győzte bezsebelni Csilla (így hívták a lányt) sikereit a matek tanárnőnktől. Így aztán nem sokat kellett fáradoznia a magyar hármasáért. Még ma is itt csengnek Edit néni szavai a fülemben: "Csillukám, ha kiegyezünk egy kövér hármassal, lezárom a jegyeidet), hát persze, hogy azonnal kész volt az egyesség:-). Írásod nagyon tetszett. Még egy-két élmény, és egészen jól ismerlek:-). Gratulálok, Rozika

AngyaliAndi: (02-19-2006 @ 08:43 am)
Örülök, hogy tetszett amit írtam. Sajna puskázni már nem lehetett a szóbelin. :((((((((

AngyaliAndi: (02-19-2006 @ 08:53 am)
Kedves Bogumil! Szerintem te is a visszaemlékezéseidből írsz, és a Te esetedben sem lehet a műfaji besorolást pontosan meghatározni. Mire annyi idős leszek mint Te, valószinű már én is sok mindenen túljutok, de nem valószinű, hogy a horror felé veszem az irányt. Kinek a pap, kinek a "kecske". Köszönöm, hogy olvastál.

AngyaliAndi: (02-19-2006 @ 08:58 pm)
Szia Thalassa! Utólag már én is marha bátor vagyok, ugye?:))))))))))

Gyopa: (02-20-2006 @ 04:09 am)
"Megértünk." Óh, Andi, te nem is tudod milyen jólesik ez az együtérző bíztatás. Tegnap nem tűnt fel, de most, kitisztult fejjel, esett le a papírtantusz. Kicsit bizonytalan vagyok, mert azt nem írtad, hogy konkrétan engemet értetek meg, de én balga, elhitetem magammal. Ami dilemmát okoz, hogy kik azok, vagy ki lehet az a személy, akivel megértetek? :-))) (Ezt nem akartam kihagyni.)

AngyaliAndi: (02-20-2006 @ 05:34 pm)
Ne is változz, unalmas is lenne!!!:)))))))))))))))))))))))))))))

  

[ Vissza: AngyaliAndi - Laki Andrea | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds