[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 227
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 227


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Megértünk! -bef.
Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea
(02-19-2006 @ 10:57 am)

:

Kedvenc föcitanárunk- aki a biológiát is tanítja- kibukott előző nap, így egy "idegen" tanárnőt kaptunk a vizsgára. Aranyos Ildi néni, hogy segítsen, megkérdezte, kinek melyik tétel az erőssége, talán tudja úgy osztani, hogy mindenki azt kapja. Le is csaptam a 11-es tételre, lombosmohából és elevenszülőkből jó vagyok.
Gyorsan elkaptam még Marika nénit, a történelem tanárunkat, ha egy picit is szeret, tartsa távol tőlem a rómaiakat.
Elfelejtettem mesélni a vizsgabiztosunkról. Hölgyet kaptunk, illetve... egy nőt. Már eleve ott rosszul indult a történet, hogy júliusban vizsgáztunk, mivel 40 fok volt árnyékban. A nő kb. 150 kiló volt, úgy 50 év körül / a klimax közepén/, talpig nylonban. Rajta kívül már csak mi éreztük kellemetlenebbül...őt.
Az már kiderült, hogy az írásbeli vizsgákon mindenki átment, nekem mind a kettő ötös lett. Végül is nem csodálkoztam, tehetséges puskázó vagyok, még sokra vihetem.
Nyolc után öt perccel elindultam a vesztőhely felé.
Most is magyarral indítottunk, Berzsenyi- Magyarokhoz I-II- t húztam. Nyelvtani része: A stílus. Stílusom az van, de, hogy ebből mi lesz...?
Lujzi néni bátorítóan rám mosolygott, miközben a pad felé araszoltam, kezemben a szöveg gyűjteménnyel. Aztán araszoltam is vissza, mert nem jót hoztam el. Lujzi néni ekkor már nem mosolygott, szerintem sejtette, hogy gondok lehetnek.
Azzal kezdtem, hogy elolvastam a két verset. Ugye legalább tudjam, miről kell beszélnem. Abban csak reménykedtem, hogy a dátum az alján a keletkezés dátuma. A nagy, sűrű homályban annyi derengett, hogy a régi erkölcsöket akarta visszaállítani, de több nem igazán.
A nyelvtani része nem volt nehéz, azt tudtam, így amikor már hívtak, jobbnak láttam azzal kezdeni. Ne elsőre derüljön ki, milyen hülye az ember. 
Sikerült is elkápráztatnom az elnököt, nem is szólt közbe, csak a végén kérte, hogy példálózzam. Jaj!... Az nem példa, az állapot.
Nagyon okosat akartam mondani, mert tudtam, az irodalom tételnél csak a jóindulatára számíthatok, így hozzákezdtem: "Például, mikor egy régi, történelmi eseményt írunk le, úgy írjuk, hogy: A vár kapitánya hősiesen, utolsó szál emberéig védte a bástyát, de a túlerő legyőzte..., és nem úgy, hogy: Nagyon gáz volt, király csávó nem adott elég ipsét, így görény török simán letarolta a kecót, és a csóri katonák mind kimurdeltek..."
Mondókámat mélységes csend fogadta. Úgy emlékszem röhögni az oszifő kezdett el először, de, hogy a leghangosabb az elnök volt, az biztos.
Magabiztosságom pillanatok alatt visszakaptam, s bátran néztem a soha meg nem tanult irodalom tételemmel szembe.
Hosszú lenne leírni, hogyan kezdtem hozzá, a lényeg annyi, hogy gyakorlatilag nem csináltam mást, mint soronként felolvastam a verseket, és mindegyik sor után megjegyeztem: a régi erkölcsök ugyebár...
Sajnos nem szólt közbe most sem, hagyott beszélni. A végén kitört belőle a lelkesedés, hogy hát ilyet, eddig szinte csak felolvasták neki a műveket, én meg bezzeg, ez igen, ez elemzés, nem felolvasás... Hát mi? Lujzi néni is érezte, hogy azért ez nem volt teljesen gömbölyű, mert nagyon gyorsan átküldött történelem tételt húzni.
Marika nénit imádtam. A törit is, de Marika nénit jobban. Merőn néztem a cetlikék sorát, hátha kicsit kilóg valamelyik, hátha kikerülöm Rómát. Nem tudom miért utáltam őket ennyire, de tény, hogy róluk dunsztom sem volt.
Kihúztam a 9. tételt. Természetesen a lehető legrosszabb sikerült: Pannónia helyzete a római birodalomban, s a Birodalom bukása. Második kérdés: Kiegyezés.
Nem részletezem mit éltem át, szerintem sejthető. A kiegyezés nem volt érdekes, azt tudtam, talán lesz belőle egy kettes.
Sajna az elnöknek annyira tetszett a magyar feleletem, hogy kíváncsi volt a törire is.
Marika néni nagyon derűsen fogadott, mivel teleírtam két lapot a vázlatommal, csak azt nem sejtette, hogy ez egyik sem Róma.
Érettségin arra lehetőség van, hogy a második kérdéssel kezdjem, így én ezt kihasználva, röpke negyedórát csak kiegyeztem. Azt hiszem lehet valami védőangyalom, mert alig hangzott el az első akadozó mondat Pannóniáról, az elnök elvonult a mosdóba, mondván ő újabb negyedórát nem bír ki. Marika néninek viszont ennyi bőven elég volt. Azt mondta, nem akarja elveszíteni azt az illúzióját, hogy tudom a történelmet. Nagy kegyesen meghagytam hitében.
Ildi néni előtt is ott sorakoztak a tétel papírkák, ám ott virított félig kitolva az én lombosmohám. Több se kellett, kihúztam a nyerő kártyámat... aztán kapaszkodtam az asztal sarkába rendesen, mert a meglepetés hatalmas volt. Ildi néni 11. tétele meg sem közelítette a lombosmohát. Mivel ő a saját osztályában is vizsgáztatott, nála a 11-es tétel a sejtmembrán és a csótány emésztőszervrendszere volt. Még jóindulatúan meg is kérdezte, hogy adjon- e fényképet segítségképp. Én köszönettel visszautasítottam, mivel elkövettem azt a hibát, hogy reggeliztem.
Máig nem emlékszem, hogy feleltem biológiából, csak azt tudom, hogy a tanárnő azt kérte, ne beszéljek tovább, részéről bőven elég volt belőlem.
Hát vége, lefeleltem mindenből. Más kérdés, hogy hogyan. Mondjuk azt külön kegyetlenségnek tartom, hogy bent nem mondják meg, sikerült- e, hányast kaptunk, vagy valami ilyesmi. /Ajánlom az érintettek figyelmébe!/
Még három órát kellet várni, mire megkaptuk a bizonyítványt. Mikor szólítottak minket a terembe, úgy láttam, az én bizonyítványom fekszik legfelül. Kész, megbuktam.
Az elnök elmondta, mennyire jól érezte magát /mi is/, milyen kiválóan teljesített az osztály, és hogy ő nem szokott elnöki dicséreteket osztogatni, de most kivételt kell tegyen, annyira meg volt elégedve az egyik vizsgával..., és kezébe vette a legfelső bizonyítványt. Ezek szerint az nem az enyém, rosszul láttam. Viszont akkor lehet, hogy mégsem buktam meg.
Épp ezen morfondíroztam, mikor az egyik osztálytársam úgy hátba vágott, hogy azt hittem elterülök a padlón. Odasziszegtem neki, hogy köszike, de nem fuldokoltam, mire ő fülig érő szájjal azt válaszolta, hogy először is úgy tűnt, másodszor pedig, menjek már ki a bizonyítványomért, mert pont negyedszer szólítanak.
Szerintem nálam értelmesebb arcot nemigen vághatott még senki, mert az egész osztály röhögött. Nem akartam hinni a fülemnek. Nekem. Elnöki dicséret. Az nem semmi. Képzelem, hogy feleltek a többiek, ha az enyém lett a legjobb.
Mikor később hazatelefonáltam, anyu síri hangon csak annyit mondott: baj ne legyen belőle. Miből? Hát abból, hogy túszul ejtettük a tanárokat, és kizsaroltuk a jegyeinket. Köszönöm szépen, még a saját szülő anyja sem bízik az ember képességeiben.
Hát így zajlott az én érettségim. Egyszer majd elmesélem a lányomnak, ha már ő is túl van rajta. Addig izguljon csak. Úgy az igazi.

vége

 





(969 szó a szövegben)    (744 olvasás)   Nyomtatható változat


Gyopa: (02-19-2006 @ 01:20 pm)
Andi, gratulálok, hogy még fokozni is tudtad a második részben a humort. Én szyvesen cseréltem volna veled magyar tanárnőt, mert a Kátainé, semmi empátiát nem tanúsított az irányomba. Így lett jeles az érettségim, mert ugye azt jól tudom, ha valakinek minden tárgyból ötöse van, csak egy nem az, akkor az az érettségi jeles? Nekem ugyanis a magyart bélásra sikerült abszolválnom. Örülök, hogy olvashattam a történetedet és csak remélni tudom, hogy a mindenki irodalma, humor kategóriában ismét olvashatom.

AngyaliAndi: (02-19-2006 @ 01:32 pm)
Szia Győző! Nem akarlak elkeseríteni, de ha kettes lett a magyarod, akkor az a bizonyítvány nem ötös. Jeles meg pláne nem. Sajna ez így működik. Bár lehet, hogy a te idődben ez még így volt. Megpróbálom felrakni oda, ahova mondod, majd anyu segít. Örülök, ha tetszett.

Gyopa: (02-19-2006 @ 01:44 pm)
Isten ments, hogy odategyed fel. Illetve, azt nem tudom, hogy jó-e, de tény, hogy rosszul írtam. Minden, ami irodalom szekcióba kell feltenni. Lányos zavaromban rosszul írtam. Vedd úgy, hogy ilyen hatással vagy rám. Mégegyszer elnézésed kérem!

AngyaliAndi: (02-19-2006 @ 02:27 pm)
Na szép. Döntsük már el, hogy hova tegyem? Tegyem egyáltalán? Teljesen összezavarod az embert. És ha neked van lányos zavarod, nekem mim van?

Zsuka49: (02-19-2006 @ 05:31 pm)
Nagyon jó volt, élvezetes végig. Szereztél pár kedves, vidám percet, hogy olvashattalak. Várom a többi hasonlót!!! Puszika: Zsuzsi

soman: (02-19-2006 @ 06:15 pm)
Remekül szórakoztam, köszönöm a vidám perceket, nem semmi kis csajszika lehettél(vagy)!!!:-)

agnes: (02-19-2006 @ 07:37 pm)
Olvastam az első részt is,...emlékeket idézett..és végig vigyorogtam. De a folytatás se semmi...a végére beájultam a nevetéstől.....Tudod a töri vizsa előtt,,,marha okosan sonfordálni kezdtem a lépcsőház felé,...de a lányok elkaptak,..és mikor rám került a sor,...belöktek az ajtón....szóval.. azért sikerült..:)))

AngyaliAndi: (02-19-2006 @ 08:43 pm)
Kedves Zsuzsi! Nagyon örülök, hogy tudtál rajta nevetni, mostmár én is tudok.:)))))) Akkor ez még nem volt olyan vicces, de innen tizenév távlatából már az. Nézegettem az osztályfényképeket is, tényleg ritka hülye banda voltunk.:))))))))))

AngyaliAndi: (02-19-2006 @ 08:46 pm)
Szia Soman! Én volnék a legboldogabb /nem, lehet, hogy anyu/ ha azt mondhatnám neked, hogy mára megkomolyodtam, de nem így van.:))))))))) Örülök, ha tetszett!

AngyaliAndi: (02-19-2006 @ 08:51 pm)
Szia Ági! Azért te sem lehettél piskóta! Te bemenni nem akartál, én meg alig jöttem ki. :)))))))))))))))) Puszi: Andi

vp_rozika: (02-20-2006 @ 03:01 am)
Szia Andi! :-))))) Most, hogy írásod elolvastam értettem meg, miért csábított tegnap napközben többször is. Akkor csak átfutott az agyamon, humoros írás, ezt tárolnom kell hajnalra. Szeretem, ha a napom jól kezdődik. Hát jelentem, megtörtént! Jókat kuncogtam... Csak azért nem hahotáztam, mert az éjszaka közepén ilyesmit nem illik. Örülök, hogy a te halandzsádnak ilyen kiváló csattanója volt, nem úgy, mint az egyik osztálytársaménak. Jó tanuló volt, de tanulni nem nagyon szeretett. Egyik alkalommal ilyen hangulatában feleltette a történelem tanárunk. Kati kiballagott kezében az ellenörzőjével. Mi lélegzet visszafolytva figyeltünk, mert épp becsengetéskor kérdezte: Skacok, mi a franc volt feladva? Letette a kis füzetecskéjét, egyenesen előre nézve beszélni kezdett. Ilyesmiket: a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni... Nagyjainknak köszönhetően a XV. századnak köszönhetően 3 tenger mosta országunk határát, de hol van az már? Több ilyen épületes mondata már nem jut eszembe, de az tény, több, mint 10 percig hagyta őt Panni néni beszélni. Amikor Kati kifogyott a szuszból, elhallgatott. Panni néni hatás szünetet tartva szólalt meg: köszönöm, ez nagyon tartalmas felelet volt... Kíváncsi voltam rá, meddig bírod. Kinyitotta az ellenörzőt és ugyanolyan kifejezéstelen arccal, mint ahogy Kati felelt, beírta a hatalmas egyest, odamutatva neki, ekkora elég lesz? Annyit fűzött még hozzá, mikor Kati kissé bús ábrázattal jött a helyére: nem mindig elég, hogy valakinek jó beszélőkéje van, néha a tankönyvet sem árt kinyitni. Anekdotának viszont nem volt rossz a történet, mint ahogy neked is sikerül pár kellemes percet szerezned nekünk ifjúságod emlékeivel. Köszönöm, én igazán jól szórakoztam, Rozika

Anna1955: (02-20-2006 @ 05:11 pm)
Drága lyánykám, nemsokára Te is rájössz, hogy az érettségi, nem csak a gyereknek nehéz...:)))) A végeredmény viszont megérte, érett lettél...persze én meg öregebb....)))))

AngyaliAndi: (02-20-2006 @ 05:39 pm)
Szia Rozika! Örülök, ha pár percre vidámabb lettél. Ilyen kapitális marhaságokat én is mondtam órákon, s nekem is hasonló volt a díjazás.:))))))))

AngyaliAndi: (02-20-2006 @ 05:41 pm)
Végre megértem, hogy elismered, hogy megértem! ÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem. Még én sem érzem úgy, és valószinű, így is maradok. Hihi

  

[ Vissza: AngyaliAndi - Laki Andrea | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds