Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Örökség II. Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea (07-20-2006 @ 03:49 pm)
:
Elszundíthatott, mert arra eszmélt, hogy halkan kopognak a szobája ajtaján. Álmosan nyitott ajtót. - Elnézést, hogy felébresztettem... - Nem érdekes... - Négyre beszéltük meg, hogy találkozunk a panzió előtt... - Jézusom, mennyi az idő? - Háromnegyed öt. - Kérem ne haragudjon... nem tudom, hogy történhetett... - Semmi baj. Megkérdeztem a portán, hogy megérkezett- e egyáltalán. Egyébként üdvözlöm Déván. Molnár András vagyok. Velem beszélt telefonon. Hajni csak most nézte meg jobban a férfit. Hatalmas termete szinte betöltötte az ajtónyílást, sűrű, sötétbarna haja és majdnem fekete szeme volt. Látszott, hogy ideje nagy részét a szabadban tölti, bőre sötétbarnára sült. - Ma már nem érdemes elindulnunk, az út ugyan nem hosszú Marossolymosig, viszont elég rossz minőségű, nem tudunk gyorsan haladni. Mire odaérnénk, már erősen szürkülne, és a kastélyban nincs áram. A biztonság kedvéért lekapcsolták a rendszerről. Egyébként azt holnap reggel el is intézhetnénk indulás előtt. Úgy is beletelik vagy három napba, mire kijön a szerelő. - Rendben, akkor holnap. Hajni csalódott volt. Annyira vágyott már látni a kastélyt. Már olyan közel volt. Ez pont olyan érzés, mint karácsonykor a fa alatt. Ott fekszenek az ajándékok az orra előtt, de a vacsora végéig nem nyúlhat hozzájuk.
Reggel korán indultak. Andrásnak igaza volt, a szerelő nem jön ki, csak négy nap múlva. Ahogy kikanyarodtak a főútra, Hajni egy pici, lapos épületet vett észre. Hatalmas, díszesen faragott kapu nyílt a főutcáról, mögötte szépen gondozott kert, látni lehetett a kutat is a ház mellett. Régi épület lehetett, kirítt a többi ház közül. Emléktábla díszelgett az utca felöli ablaka fölött. - Mi az az épület? - Az első iskola Déván. Már nem használják, most múzeum. Meg akarja nézni? - Lehetne szó arról, hogy tegeződjünk? Nem tehetek róla, de ha magáznak, mindig úgy érzem a nagyihoz beszélnek, nem hozzám. András elnevette magát. Apró ráncok futottak szét a szeme körül, s ilyenkor még fiatalabbnak látszott harmincöt événél. - Részemről a szerencse. Rendben. Akkor... szeretnéd megnézni? - Nyitva van már? - Akkor van nyitva, amikor akarjuk. András megint nevetett a lány értetlenkedésén. - Ugyanis nálam vannak a kulcsok. Én vagyok a múzeum igazgatója, idegenvezetője, gondnoka, portása, biztonsági őre. Ja, és a kertésze is. - És ezért mind külön fizetést kapsz? - Sajnos nem, fizetés csak a gondnokságért jár. Hajninak így közelről még jobban tetszett az épület. Érezni lehetett rajta a friss meszelés illatát, a lakkozás csak úgy csillogott a napfényben. A faragott kapunál sokáig időzött. - Mester munka.- szólalt meg mögötte András. - Lehet tudni, hogy ki készítette? - Sajnos nem. csak annyi bizonyos, hogy itt, Déván készült. Amikor az iskola épült, még Déva is a grófi birtokhoz tartozott, itt épült meg az uradalom iskolája. Mikor Martonfynak adományozták a földet, még nem volt jobbágyiskola. Erdélyben csak 1722-ben fogadták el Mária Terézia Pragmatica Sancio-ját. Rá egy évre már állt az épület. Gáspár gróf haladó gondolkodású ember volt, és az utódok is ebben a szellemiségben nevelkedtek. - No hiszen. Azt láttam abból a végrendeletből. - Azért azt ne felejtsük el, hogy akkoriban még más volt a helyzet. Osztályok voltak, és ezeket a különbségeket nem lehetett csak úgy átlépni.
Hajni közelebb lépett az emléktáblához. - "Épült 1723-ban, gróf Martonfy Gáspár adományából." Alatta kisebb táblán más felirat látszott:" 1849 február 8-án Bem tábornok idáig vonult vissza csapataival. A harcok során a falu mintegy 200 lakosa életét veszette, köztük az iskola igazgatója, Szabó Mihály is." Hajni összeráncolta a szemöldökét. Szabó Mihály... - Igen. Ő volt Szabó Sára édesapja. A Te egyik szépnagyapád. Hajni szemében könnyek gyűltek. Itt éltek. Itt tanított az egyik őse. Meghatódva simogatta meg a kicsi ház falát. - Olyan furcsa, Te többet tudsz a családomról, mint én. - Hát kérdezz! Amit csak tudok, mindent elmesélek. - Talán bent... - Ami az övék volt? Sajnos nem. A 49-es harcok porig égettek itt mindent. Amit akkor nem pusztítottak el, arról gondoskodott a második világháború. A ház is félig rekonstrukció. Berendezési tárgy semmi nem maradt. Ami iratot találtunk, az mind az alvinci levéltárban van. Hajni szomorúan megfordult. - Akkor most ne menjünk be. Majd később. Menjünk inkább a kastélyhoz. Ott több esélyem van? András megvakarta a tarkóját. Sokáig fürkészte a lány arcát. - Nem tudom. Komolyan. Ott már évek óta nem jártam. A háború után használták ugyan, de csak az istállót meg a csűrt. Az épület azóta lakatlan. És elméletileg le van zárva, de tudod, hogy van ez... - Annyira szeretnék találni valamit! Bármit! - Ennyire fontos? - Igen! És még csak meg sem tudom magyarázni, hogy miért. Talán a családom miatt. - Miért? Mi van a... - Nincsenek. Nincs senki rokonom. Anyuék meghaltak, mikor öt éves voltam, a nagyiék, mikor tizennyolc lettem. - Ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni. - Nem voltál az. Lassan visszasétáltak az autóhoz. Hajni habozva fogta meg a kilincset. - Tudod az a furcsa, hogy ezekről eddig nem beszéltem senkinek. Neked valahogy el kellett mondanom. Eddig mindenki kinevetett, milyen görcsösen kutatom a múltam. Szinte megszállottként. - Megértelek. Nekem ez a szenvedélyem. Ezért lettem történész.
Folyt.köv.
(762 szó a szövegben) (732 olvasás)
LEKA: (07-20-2006 @ 05:43 pm) Szia Andi! Ahogy feltárod az előzményeket, nagyon tetszik. Az ismeret nyújtás mellett, a romantika kibontakozását érzem... :)))) Puszi: Éva
Zsuka49: (07-20-2006 @ 06:04 pm) Igen, igen!!Csatlakozom LEKÁ-hoz, én is mintha olyasmit éreznék a sorok között!!:)))
Jó....Jöhet a többi!!!:)))
Puszi: Zsuzsi
Lacoba: (07-20-2006 @ 06:51 pm) Sok borzalom járta már át a világot, érdeklődéssel várom, hogy merre indul tovább a történet.
AngyaliAndi: (07-20-2006 @ 07:36 pm) Szia Évi!
Örülök, hogy így érzed, tényleg rezdül valami kis szárnyacska!:))))))))))))
Puszi: Andi
AngyaliAndi: (07-20-2006 @ 07:38 pm) Szia Zsuzsi!
Örülök, hogy várod a folytatást, remélem még érdekesebbnek találod majd!
Puszi: Andi
AngyaliAndi: (07-20-2006 @ 07:41 pm) Kedves Lacoba!
Ennek a családnak a történelme sajnos borzalmakkal van teletűzdelve. De a rosszat mindig jó követi.
Puszi: Andi
blue: (07-20-2006 @ 09:35 pm) Érdekesnek találom a történetet, várom a folytatást. pusza: gaby
AngyaliAndi: (07-21-2006 @ 01:15 pm) Puszi Neti! Jön a következő!
Gyopa: (07-21-2006 @ 03:40 am) Szia kedves Andi!
Tudom, közhelyként hat, de szegényes szókincsemből ennyire telik, hogy lebilincselően írsz. Gratulálok. Győző, az örök vesztő.
Anna1955: (07-21-2006 @ 04:46 am) Nem gondoltam, hogy a sok keresztlevél nézegetése, no meg a családfák tanulmányozása, idáig vezet... Nagyon tetszik, örülök, hogy írod és én olvashatom...:)))) Puszika...:))))
persecuted: (07-21-2006 @ 08:54 am) Ismerem azt az érzést, amikor egy régi kor megmaradt emlékdarabján az ember végigsimítja kezét... Egyszer egy osztálykiránduláson egy cseh várban éreztem, hogy valahol ez az épület az enyém, amikor a családi kriptában nézelődtem, végigfutott a hideg a hátamon. Később, egy álmomban láttam újra, ahol kényes fiatal lányként állok a bástyán egy férfivel...Az álmom után 3 évvel tudtam meg, hogy apai ágon alsó-Ausztriából származunk, amely a mostani Csehország:)) Kedvet kaptam tőled egy családfa lehíváshoz...vagy tovább is...? Jó volt téged olvasni, Andi, kösz:))))
AngyaliAndi: (07-21-2006 @ 09:02 am) Szia Gaby!
Köszönöm, hogy olvasol! Puszi: Andi
AngyaliAndi: (07-21-2006 @ 09:12 am) Szia Győző!
Te meg a szegényes szókincs... hahaha
Nagyon örülök, hogy tetszik amit írok. Remélem fogsz még rajta meglepődni! Puszi: Andi
AngyaliAndi: (07-21-2006 @ 09:13 am) Szia anyu!
Pedig gondolhattad volna! Hátsó szándék nélkül én nem teszek semmit!Puszi:))))))))))))))))))
AngyaliAndi: (07-21-2006 @ 09:14 am) Szia persecuted!
Olyan jó, hogy más is így van ezzel. Érdekes én Londonról érzem azt, hogy valaha már élhettem ott. Egy szer, egy másik életemben...
Puszi: Andi
Netelka: (07-21-2006 @ 11:21 am) Itt jártam - várom a következő részt :))
|
[ Vissza: AngyaliAndi - Laki Andrea | Művek listája ] |
|
|
|
|
|