[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 162
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 162


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Egyszer csak elfogyok... kellett ez nekem?
Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea
(10-03-2006 @ 05:25 pm)

:

Éhes vagyok! Nagyon! S ez mostanában több szempontból is roppant kellemetlen.
Először is: fogynom kell, nagyon sokat. Másodszor: gyomorgyűrűt rakattam fel, ami meggátolja, hogy egyek. Abszolúte. Harmadszor:/ s ez a legkellemetlenebb/ van egy büfém. Gyakorlatilag a kecske- káposzta effektus állt fenn eddig, ezért volt szükség a gyűrűre.
Soha nem voltam sovány. Úgy hiszem, én kb. hatvan kilóval születhettem, legalábbis a fényképeken valahogy akképp festek. Természetesen a nagyik el voltak ájulva, micsoda édi kis dundus unokájuk van. Büszkén feszítettek a szomszédok előtt, mikor azok csak annyit mondtak: stram kis kölyök. /Azt csak mostanában értettem meg, hogy nyelvünkben a "stram" kifejezés egyet jelent az elhízott disznóval./
Gyermekkorom végig úgy zajlott, hogy az ebédlőasztal egyik felén hallgattam mamáimat: egyél már, másik felén anyuékat: ne egyél már... Szerintem ki lehet találni, kinek fogadtam szót nagyobb lelkesedéssel. Bár ebben sem én voltam a hibás. Mit lehet kezdeni az olyan nagyszülőkkel, ahol az egyik hivatásos szakácsnő, a másik meg úgy süt, hogy annak még a határon túl is híre ment, ahol a kamrában mindig van Frutti és Jaffa, és személyes sértésnek veszik, ha a frissen sült pecsenye zsírt nem kóstolgatjuk egész délután? Szóval nehéz gyerekkorom volt. Mire tizenéves lettem, már elértem a vágósúly alsó határát.
Komolyan aggódni kezdtem, ki fog így feleségül venni, de persze a mamáimnak ebben a kérdésben is határozott volt az álláspontjuk: a férfiak a töltött galambokat szeretik. Ami nem is gond, amíg galamb az ember, de mikor már a strucc felé kezd tendálni... Ám még így is "elkeltem".
Mondanom sem kell, férjem csont sovány, annyit ehet /és eszik is a piszok/ amennyit csak akar, akkor sem hízik, így szinte lehetetlen mellette a fogyókúra. Pedig már mindent megpróbáltam. A tornától csak még jobban ehetnékem volt, a tablettáktól beteg lettem, a teáktól már kivirágzott a fülem is, s mondanom sem kell, egy grammot nem fogytam.
Akkor kitaláltam, nem fogok foglalkozni az ennivalóval. Beszüntettem a főzést, a vásárlást, a konyhának még a közelébe sem mentem. Szegény férjem bírta vagy két hétig, aztán úgy döntött, akkor ő lép a tettek mezejére. Azt meg én bírtam csak két hétig. Amikor a főtt krumpli leégett, még azt gondoltam, ezt a rutintalanság számlájára lehet írni, ám mikor már a teafű is odakozmált, be kellett lássam, férjem számtalan jó tulajdonságai közül a konyhatudomány hiányzik. Így, ahogy betettem a lábam a konyhába, elkezdtek a kilók visszakúszni.
Terhességem alatt a "babámnak kell" felkiáltással gyakorlatilag minden órában ettem, hiába mondták nekem, hogy még egy csecsemőnek is csak kétóránként kell, én úgy voltam vele, az egyik óra az övé, a másik az enyém. Meg is lett az eredménye. Szülni már szinte az amúgy sem kevés súlyom duplájával mentem.
Elhatároztam, ez így nem mehet tovább. Komolyan veszem az épp aktuális diétámat, amit persze mindig holnap rögvest elkezdek, és persze futni is lejárok, mihelyt eláll a hóesés, nem esik az eső, kisüt a nap, nem lesz olyan meleg, kevesebben lesznek lenn, ha vége a filmnek, lemeznek, telefonnak... A variációk végtelenek, tudtam válogatni.
Egyszer vettem komolyan az elhatározásom, el is tört a vállam. Pedig csak kocogni mentem. Ám sajna nekem van egy elég rossz tulajdonságom, ha csinálok valamit, azt nagyon csinálom. Maximalista vagyok. Enni is mindig profi mód, maradéktalanul ettem. A kocogással sem volt ez másként. Addig kocogtam, míg úgy elfáradtam- kb. 5 perc után- , hogy alig bírtam megemelni a lábam. Bele is akadtam klasszul egy kiálló betonbuckába, s ahogy illik, keresztül is estem rajta. S mivel alapos ember vagyok, találtam egy másik betonbuckát is, azt a vállamhoz gyűjtöttem be, el is tört. Rendes munkát végezvén, két helyen is. Nem csoda, hogy ezek után elment a kedvem mindenféle sporttól. /Mondjuk ez így nem egészen igaz, sakkozni még most is nagyon szeretek./
Az évek gyorsan repültek, a kilók még gyorsabban jöttek, mígnem tavasszal úgy döntöttem, ebből már tényleg elég. Láttam egy műsort a gyomorgyűrűről, elhatároztam, belevágok. Aztán elhatároztam, hogy várok kicsit, ugyanis nincs rajta támogatás, és anyagi romlásba dönteném a családot.
Nyáron végre- valahára bevonultam a kórházba. Nem volt vészes, két nap alatt jöhet is haza az ember, de a vállam, az kikészült teljesen. Gondolkoztam egy darabig, végül is mi köze az ember gyomrának a vállához, de fölhomályosítottak: a laparoszkóp műtéthez gázt használnak, és hát nem ugrálhattak rajtam a műtőben, hogy minden buborék távozzon. Ha jobban belegondolok, nyugodtan megtehették volna, szerintem nagy különbséget nem éreznék.
Az első héten még el voltam foglalva a lábadozással, nem is tűnt fel, hogy nem tudok mást, csak folyadékot lenyelni.
A gond a második hét derekán kezdett felmerülni: kezdtem éhes lenni. Mit csinál ilyenkor az ember roppant okos lánya? Beleharap egy derekasat az előtte lévő méretes banánba. S persze azonnal, a másodperc tört része alatt rájön, ez hiba volt. Ilyenkor a rutinosabbja rögtön rohan a mosdóba, hátha távozik békésen... de a banán az nem olyan. Az tapadós. Az ragaszkodik a pozíciójához. Én meg a levegővételhez, úgyhogy komoly konfliktushelyzet volt kialakulóban kettőnk között. Megpróbáltam inni rá, de csak most derült ki, hogy a banán második szakmája az amatőr dugóság, de semmi vész, van hely a víz számára is, s benn is tud maradni, feltéve ha befogom az orrom  is... csak én ennél lassabb voltam. Egyszóval percek alatt több éves tapasztalatra tettem szert. Szükségem is lesz rá, mert ezentúl ezzel a gyűrűvel kell élnem.
Egyébként meg kell, hogy mondjam, roppant ronda. Eredeti szakmám ékszerész /nnna az is egy kecske- káposzta történet/, tudom mit beszélek. Krémszínű, bumszli vastag, semmi kis cizella, kövecske, valamicske rajta... elég snassz.
Visszatérve a banánra: lefelé távozott. Ám olyan fájdalmat hagyott maga után, hogy tényleg elment a kedvem az evéstől. Gyorsan felhívtam a dokit, normális-e ez így, ő meg gyorsan válaszolt: nem. Ez tényleg nem normális. Ugyanis nem lett volna szabad átférnie. Úgyhogy boldogan vár holnap a szűkítésre... Ezen? Mit lehet ezen még szűkíteni?
Nem is baj, bemegyek, majd ott látják a röntgenben mikor iszom a kontraszt sz**t, hogy ennél szűkebb már úgy sem lehetek. Bementem, látták, nyeltem, lehetek. Doki bácsim megjelent egy hatalmas injekcióval, kérdeztem ugyan, hogy ugye az övé lesz, de csak megértően mosolygott, és kérte, igyak még, ő meg nagy alattomban elkezdett szűkíteni. Egy pillanat alatt előjött a banán effektus, volt fuldoklás- köpködés meg minden, mire közölte, most jó. Most? Még a víz is gondolkodik, mielőtt lemenne. Nem hittem volna senkinek el, ha azt mondják, a gyümölcslevet lehet rágni. Pedig lehet.
Nagy nehezen hazavánszorogtam, lefeküdtem az ágyra, néztem a plafont és vártam, mikor fogok éhen halni. Úgy egy -két órára számítottam, tovább nem bíztam benne, hogy kihúzom, de legnagyobb meglepetésemre túléltem.
Egy nehézsége lett viszont a családnak is, nem tudom lenyelni a nyugi bogyóimat sem. Először még érdekes volt az alapfokú vibrálás, de egy hét után már tüzet okádtam. /A gyerekek ki is írták suttyomban a büféajtóra: Sárkány- lak/
Tennem kellett valamit, megpróbáltam lefoglalni magam.
Kötni fogok. Igen, az jó lesz. Vettem hét kiló fonalat, és megtámadtam a családot. Kedvenc gyerekem rögtön lepattintott, ő ugyan föl nem veszi ezeket a nyanyás izéket, párom a második pulcsinál kezdte feladni, így rákattantam a kutyára. Gyorsan kötöttem is neki vagy hat kiskabátot. Hát nem volt boldog tőle. Férjem próbált lobbizni nálam, hogy egy óriásbundás kiskutyának nem feltétlen szériatartozék a kabát, de ha meg újra neki kötök az rosszabb, így vigye csak el a kutya a balhét.
A fonal elfogytával áttértem a gyöngyhímzésre. Mindent kihímeztem. A blúzoktól kezdve, a papucsomon át, a kutyakabátokig, mindent. Családom kezdett bujkálni előlem.
Egy nap meglepetés ért. Régóta nem álltam már mérlegre, leszoktam róla vagy tíz éve, de most kíváncsiságból rámerészkedtem. Uram atyám! Mínusz húsz kiló. Éreztem én, hogy kezd lógni rajtam mindenem, de ez... hihetetlen.
Újabb hobbit találtam magamnak. Ki kell cserélni a ruhatáramat. Ebbe párom is beleegyezett- addig se neki kötök- csak azt nem értette, miért jövök haza cipők tömkelegével. Ej... hát a lábam is tud fogyni, neeeeem? Mondjuk ezt nem vette be.
Úgyhogy most már csak egy gondom van. Éhes vagyok. A doki szerint el fog múlni. Ja. Úgy tíz- húsz év múlva.





(1274 szó a szövegben)    (796 olvasás)   Nyomtatható változat


Milkha: (10-03-2006 @ 05:47 pm)
Te Angyalok Legszebbike! :))) Nagyon szeretem ezt az öniróniát, és nagyon szeretem ahogy írsz! A gyomorgyűrűd pedig szép, nekem tetszik :))) És további minden szépeket! Milkha

Móka: (10-03-2006 @ 05:50 pm)
Huh Andi..Te nagyon bátor vagy...de nagyon.Ölellek.

Eroica: (10-03-2006 @ 06:27 pm)
Fantasztikus humorod van! Te így vagy szép ahogy vagy! Puszi: Erika

samway: (10-03-2006 @ 06:56 pm)
Angyali vagy az írásaiddal, feldob akármelyiket olvasom ...és gratula az eredményhez" mármint a 20 kg.-hoz, mert ez kegyetlen nagy dolog....puszika józsi

khama: (10-03-2006 @ 06:57 pm)
Imádlak édesgyerekem! :))))) Fantasztikus a vidámságod és a jókedved. Én ha éhes vagyok depressziós leszek. :) :) Azért valami vitamint tuszkolj magadba, mert anyáid kiporolnak. :)

Lacoba: (10-03-2006 @ 08:34 pm)
Andy nem egyszerű a helyzet. Nekem elhiheted.

veva: (10-03-2006 @ 09:14 pm)
Gondoltam Rád sokat, hogy hol tartasz, és főleg, hogy birod!? Az új ruhatár viszont jól hangzik! :)

prayer: (10-03-2006 @ 09:35 pm)
Nem tudom! Nekem azt mondta az orvos, hogy inkább többször egyek egy nap, de akkor sokat. Erre alig bírok megenni 5-6 kiló kenyeret egy nap némi körítéssel. De egy biztos. Nagyon szeretem fogyasztani írásaidat!... Kitartás!!

blue: (10-03-2006 @ 09:55 pm)
Andikám, azt mondom neked, hogy kitartás. Mivel én is elég telt vagyok és baromira örülnék minusz 20 kg-nak sokat gondolkoztam a gyomorgyűrűn, de jelenleg fogalmam sincs, hogy mi van a gyomrommal, mert fáj és fáj, (csütörtökön megyek az orvoshoz) mivel én a mosdómmal kötöttem szorosabb barátságot. Enni viszont a háztartási kekszen, zöldséges krumplin, zsömlén, párolt rizsen kívül nem tudok mást enni, így máris megszabadultam keményen 1 kg-tól, de van egy olyan érzésem, ha rendbeteszik a gyomrom hízni fogok. puszillak: gaby ))))))))))))))

Audrey: (10-03-2006 @ 11:17 pm)
Minden elismerésem. Én erre nem volnék képes. Az éhség szörnyű dolog. Kibírhatatlan. Talán ezért nem bírok én lefogyni... Irigylek mindenkit, aki vagy nem szeret enni, vagy pedig annyit ehet, amennyit akar, mégsem hízik. Olyan igazságtalan az élettől, nem???

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 04:14 pm)
Szia Pótapuci! Ez a legfontosabb! Puszi:Léányod

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 04:18 pm)
Szia Zsuzsi! Hiába mutogatom a hsz-ed a Lacinak, azt mondta, nem most jött le a falvédőről, nem magyarázom ki a cipőket. A nevetés nem hízlal, a szénhidrát viszont annál inkább. Nekem a doki, még az elején- mikor még tudtam nyelni- azt mondta a szénhidráttal vigyázzak. Napi 20 gr lehet. Az meg ugye egy pohát tej. Húst ehetsz rogyásig, akár pacalt csülökkel, csak natúre savanyúval. Akkor fogyni fogsz. Vagy nem. Énnekem csak úgy nem sikerült, pedig a kenyeret kimondottan utálom. Köszönöm, hogy olvastál. Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 04:20 pm)
Szia Másik Zsuzsi! Pedig a pécsi talin még csak 15-nél tartottam, én nem láttam magamon semmit. El is voltam kenődve, hogy szenvedek mint a kutya, és nincs foganatja... Örülök, hogy nálam jártál. Puszi Andi a ropi:)))))))))))

Fata_Morgana: (10-04-2006 @ 04:30 pm)
Andi, gratulálok én is! Fagyival, hogy állsz? ;) Szőlős tej? :)) Az írásod pedig nagyon élveztem, imádom a humorod! :)

Anna1955: (10-04-2006 @ 04:45 pm)
Drága "ropi" leánykám.... Jókat derültem, mert én ismerlek is, tudom, hogy semmi írói tulzást nem engedtél meg magadnak....Ez így van...:))))) Van foganatja :))))))

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 04:57 pm)
Szia Fata! fagyi jöhet, az lemegy, de a jégkrém már nem, az tapadósabb. A fagyiostya sem megy le. A tej sem, az valami bevonatot képez a gyomron állítólag, azért kell a mérgezetteknek is ezt inni. Bár szőlővel már rég próbáltam, de jó az ötlet.:)))))))))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 04:59 pm)
Te csak ne derüljél, a te kezed is benne van a szenvedésemben.:)))))))))))))))) Tényleg nem túlzok, ÉHEN FOGOK VESZNI! Oszt gyászolhattok!:))))))))))))

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:12 am)
Szia Emi! Méghogy én a legszebb... majd leszek. Talán. Úgy egy év múlva. Esetleg. Köszönöm, hogy olvastál.:)))))))))))))))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:13 am)
Szia Móka! Én nem bátor vagyok, hanem h**e, nem is gondoltam bele mit csinálok. :)))))))))))) Örülök, hogy tetszett az írásom. Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:14 am)
Szia Eroica! Köszönöm, nagyon kedves vagy, örülök, hogy tetszett a humorom. Legalább az maradjon meg!:))))))))))))))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:15 am)
Szia Józsi! Tényleg kegyetlen dolog! De már megérte, ha feldobott... na jó, az a huszas is jó érzés!:)))))))))))))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:17 am)
Szijja Marcsipótanyu! Mér akar engem mindenki püfölni? Akkor visszadagadok!:))))))))))))) De tényleg kell valami pótlás, mert ez az állandó spicces-szédüléses állapot nem az igazi.:)))))))) Puszi: Édöspótlányod!

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:18 am)
Kedves Lacoba! Elhiszem! Szenvedek mint egy kutya.:))))))) Köszönöm, hogy nálam jártál. Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:19 am)
Szia Évi! Még a felénél sem tartok, és már nem bírom, de köszi, hogy gondoltál rám. Az új ruhatár tényleg tompít kicsit a szenvedésen. Mikor megyünk? Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:21 am)
Szia Zoli! FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ de gonosz vagy. Nagyon. Jössz itt nekem a napi tizenötezer kalóriáddal, mikor én már boldog vagyok háromszázzal is. Hát tudod! :))))))))))))))))) De azért örülök, hogy itt jártál. Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:22 am)
Szia Gaby! Ha fáj, el kell menni, ez nem vicc. Köszönöm, hogy olvastál, és vigyázz magadra! Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:23 am)
Szia Audrey! Igazad van, tényleg kibírhatatlan. Úgyhogy megyek is egy kis pulcsival vígasztalódni!:))))))))))))) Köszönöm bíztató szavaidat. Puszi: Andi

AngyaliAndi: (10-04-2006 @ 05:25 am)
Szia Évi! Végül is nem olyan nagy próbatétel, mert ennél hatásosabb már csak az lett volna, ha a számat varrják be. Anyu gondolkodott is rajta, nem az lenne-e a jobb.:))))))))) Köszönöm, hogy olvastál. Puszi:Andi Ui: maradt még gyönyg, csináljak neked is?

Anna1955: (10-04-2006 @ 05:32 pm)
Teeee, Te gyerek! Várj csak, jön a spenót korszak..Popey is attól lett erős...:))))

kerlac: (10-04-2006 @ 07:54 am)
Itt integetek csak halkan, se pro, se kontra, de szeretettel. :))

zsuka49: (10-04-2006 @ 08:17 am)
Irigyellek is meg nem is! Irigyellek a -20 kg-ért(de jó lenne nekem is annyi), viszont sajnállak a koplalásért. Tényleg nincs igazság, mert jó néhány ismerősöm anyit, de annyit zabikázik, hogy belefullad a kajába, mégse hízik, én meg alig eszem és nem megy mégsem le rólam semmi. Talán igaz lehet, hogy a nevetés hízlal? Mert én imádok nevetni!!:)) Az írásodon is jó kacarásztam, köszi: Zsuzsi

kepe: (10-04-2006 @ 10:22 pm)
Én azt tapasztaltam,bár nem kell fogyókúráznom,ha egy picit eszem,és abbahagyom amikor még egyébként jócskán férne belém,10 perc múlva egyáltalán nem vagyok éhes,és ez hosszan tart is,pl.a vacsora is kevesebb. Aztán valami buzadaráról,vagy mi a nyavajáról is hallottam.Abból kell egy kiskanálnyit bekapni,rá egy pohár víz,hogy a gyomorban megdagadjon,és elmúlik az éhségérzet.

zsuzsuzsu: (10-04-2006 @ 11:04 am)
Fantasztikus vagy Andy! Észre is vettem ám a pécsi talis képeken, hogy fogytál... Egyébként csak úgy mellesleg mondom, hogy az ember lába is igen is FOGY!!!!!! Nincs mese, uj cipö is szükségeltetik-tik-tik.... Puszillak, kitartás! Magyar lány is nyert már a Miss Europe-on. Bevezetjük a MMe Europe-t! :))))))))))))))))))))))))))))) Zsuzsi

LEKA: (10-04-2006 @ 12:11 am)
Szia Andi! Az elhatározásod nagy próbatétel..de azért meg is van az eredménye. Biztosan nagyon nehéz a finom falatoknak ellenállni...Aranyosan adod elő, hogyan kötötted le az időd nagy részét...Ehhez is türelem, kitartás kell. Amúgy pedig remek az írásod! ******Puszi: Éva

csitesz: (10-05-2006 @ 01:00 am)
Szuper volt. Csak nehogy kössél nekem is egy pulcsit! Mert akkor férjeddel ketten bújdokolunk majd. puszi Józsi

mango: (10-05-2006 @ 02:36 pm)
...hát ezt nem hiszem el... :D Olyan eszementül jó humorod van, és olyan irigylésreméltóan bánsz a pennával (klavival...?!) hogy az ember gyanútlanul olvasó lánya fetreng a röhögéstől...Rám úgy hatnak az írásaid, hogy akár vég nélkül is olvasnám :)) /És hogy komolyságot is csempésszek a sorokba: azt hiszem, ez egy rémesen komoly és embert-próbáló dolog, - de Te mindig a jobbik oldalánál fogod meg a tényeket.../ Nagyon megy ez Neked, Andikám.. Még, még, még... :))

Gyopa: (10-05-2006 @ 06:40 am)
Szia kedves Andi! Most mi a fenét írjak hozzászólást egy, általam nagyrabecsült hölgynek? Azt nem írhatom cizellálatlanul, amit elsőre megfogalmaztam magamban nyerítés közben. Naná, hogy frankót domborítottál, dehát ez mindig így van nálad. Az jutott eszembe, hogy igencsak elkapkodhattak téged is a szüleid alkotásközben, ahogy én is olyan lettem, amilyen. Jajj, most majdnem leírtam, amit gondoltam. Bocsánat érte! Jó volt, sok ilyet szeretnék másoktól is olvasni. Külön megjegyzem, hogy a humoros fordulatokon túl, sokat fordítsz a megfogalmazásra is. Sajnos muszáj gratulálnom. :-))) Továbbra is tisztelettel, ami kifejezett fájdalommal jár esetenként a számomra, de mindegy. Győző

agnes: (10-05-2006 @ 10:50 am)
Most én is elmondom sokadszorra, nagyon jól irsz,..hangosan vihogtam,...és közben arra gondoltam.... nekem is fogynom kell,....mert nem akarok ilyen jó testű lenni.... ja olyan testem van mint a Buddhának..:))de a gyűrű nem tudna anyagí zűrbe dönteni,.......én már abba vagyok de nagyon,...Kepe ötlete nagyon jóóóó, bár igen igen nehéz abba fejezni a kaját,...de a griz még kivitelezhető, bár ezt még nem hallottam.

  

[ Vissza: AngyaliAndi - Laki Andrea | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.46 Seconds