Csöndes az utca. Puha hótakaró vonja be a fák ágait, az ablakok zúzmara- virágokkal díszítettek. Ezernyi kis csillagszóró fénylik a sötétben, s csodaszép fényfüzérek díszítik a kerteket. Karácsony este van.
Minden házban készülődnek. A gyerekek izgatottan kukucskálnak a nappali ajtajában, hátha megpillantják a Jézuskát, amint a hozza a vágyott ajándékot, a nagymamák még egy utolsó pillantást vetnek a sütőre, az anyukák épp a karácsonyi asztaldíszt igazgatják...
Az egyik ház ablaka mögött hatalmas fenyőfa áll. Csúcsa a plafont verdesi, ágai tökéletes formát alkotnak, mintha a természet vonalzóval nevelgette volna tíz éven keresztül. Ezernyi dísz ékesíti, piros és arany, a legmutatósabb üveg és csillám költemények. Az anyuka épp teríti az asztalt, ünnepi készlettel, az apuka a dolgozószobájában ír még- mint minden este, a kisfiú a szobájában ücsörög, egyedül- mint minden este. Hozzájuk nem jönnek a nagyszülők, a kisfiú nem tudja miért, de ha kérdezi anyukát és apukát, akkor mindig olyan dühösek lesznek. Hiányoznak neki a nagyszülei.
Anyuka kiabál, kész a vacsora. Apuka biztos késve jön le- mint mindig, és anyuka biztos szomorú lesz miatta- mint mindig. Vacsora után kibonthatja a csomagocskákat, amiből olyan sok van, hogy nem is fért mind a fa alá.
Nagyon szép ajándékokat hozott a Jézuska. Meghozta a biciklit, amit kért, meg hozott egy nagy társast is, amit nem kért. Neki nincs kivel játszani. Anyuka és apuka nem ér rá soha leülni vele, a barátai meg nem jöhetnek át hozzájuk.
Anyuka egy kis dobozt kapott, olyan csillogós mütyürt, amiből már van neki egy csomó, apuka pedig könyveket, de feleslegesen, mert nincs ideje elolvasni úgysem.
A kisfiú megköszönte az ajándékait, és visszament a szobájába. Apuka is visszament a dolgozószobájába, anyuka meg a konyhába. A kisfiú egy pillanatra megállt. Meg kéne kérni anyukát és apukát, maradjanak még egy kicsit itt a fánál, itt mindannyian.
A szomszédban egy picike ház áll, picike ablakkal, s a picike ablakban egy picike fenyő tündöklik. Nem díszíti sem égősor, sem flitteres üveggömb, viszont csodaszép gyertyaláng vonja tűleveleit mézszínű fátyolba. Ágairól dió, alma és papírangyalka kelleti magát, szoknyája alatt piciny csomagocska búvik meg.
Az anyuka csöpp csengettyűt ráz az egyetlen szoba közepén, s a kisfiú várakozással telve jön elő búvóhelyéről. Elkerekedett szemekkel bontogatja ajándékát, amiről nem is álmodott, hisz tudja ő, hogy ez mekkora dolog, hogy anyukának egyedül milyen nehéz, hogy neki nem lehet csak úgy mindent… de mégis itt van, itt a kezében. Akkor butaságokat beszélnek a nagyok a suliban, hiszen Jézuska kell, hogy legyen, hiszen itt az ajándék, hiszen itt fogja…
Az anyuka könnyes szemekkel nézi kisfia örömtől kipirult arcát. Megérte. Ez a pillanat megérte azt a sok hónapnyi pluszmunkát, azt a sok fáradtságot, nélkülözést, amíg előteremtette az AJÁNDÉKOT. Kisfia most egy picike kis nyakláncot tesz az ő kezébe. Maga készítette, díszítette, s azonnal a nyakába akasztja, úgy szemléli büszkén, mosolyogva. Vacsora után anyukája ölébe bújva nézegeti a lángocskákat a fa ágain, s úgy érzi, soha de soha nem volt még ilyen szép semmi.
Csöndes az utca. Puha hótakaró vonja be a fák ágait, az ablakok zúzmara- virágokkal díszítettek. Ezernyi kis csillagszóró fénylik a sötétben, s csodaszép fényfüzérek díszítik a kerteket. Karácsony este van.