Cím: Waffah -Befejező rész Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea (10-20-2007 @ 09:24 pm)
:
James kezdte elveszíteni a józan eszét. Itt ül, szemben ezzel a pökhendi kis mitugrásszal, egy kishivatalnokkal, még a nagykövet elé sem engedik, pedig már napok óta próbál bejutni hozzá. Négy napja van Londonban, de semmit nem tudott elintézni. Nem kapott beutazási vízumot Szaud- Arábiába, de Jemenbe, Kuvaitba, Bahreinbe sem utazhat. Waffah már két hete eltűnt, és senki nem hitte el neki, hogy nem önszántából tette. A kocsiját sem találják, mintha elnyelte volna a föld. James első gondolata az volt, hogy a család érte utol feleségét. Ezért jött a követségre, segítséget akart. Erre itt ez az alak, és semmit nem akar megérteni abból, amit mond. - Értse meg, a feleségem minden bizonnyal már az önök országában van. - Otthon, a hazájában. Bár nem látom okát, hogy ezt higgyem. A rendőrség még nyomoz. - Mit tehetnék? Kérem segítsen! - Nem álltatom magát, nincs sok esély, ha a hölgy tényleg az apja házában tartózkodik. Illegálisan hagyta el az országot, az apja engedélye nélkül, házasságot kötött a király engedélye nélkül egy külföldivel, így ez a házasság nem is érvényes, tehát nincs semmi az ön kezében, ami feljogosítaná arra, hogy újra Nagy Britanniába hozza a feleségét. Sajnálom, nem tehetünk semmit. - Miért lenne az bűn, hogy velem házasságot kötött? Rengeteg vegyes házasság van az ön hazájában. - Egy férfinek megengedett, hogy külföldi asszonyt vegyen el, de egy nőnek ehhez különleges engedélyre van szüksége. - Azt sem tudhatom meg, tényleg az apjánál van-e Waffah? - Nem avatkozhatunk egy család belügyeibe. Hivatalosan az ön felesége nem a felesége, s el sem hagyta az országot. - Dehogynem. Útlevéllel érkezett, letelepedési engedélyt kapott. S mivel elvettem, állampolgár lett. - Nem, ez a mi országunkban nem így működik. Ha szaudi földön van, akkor ott a szaudi törvények élnek. S e törvény szerint az ön felesége bűnt követett el. - Most mit tegyek? - Bízzon Allah bölcsességében, és az apa jóindulatában. Mikor James kifelé ment, az aulában egy titkárnő utána szalad. - Kérem!... Figyeljen! Vigye el a gyerekeit onnan, ahol most élnek. A nevüket változtassa meg, és az útlevelek mindig magánál legyenek. Nem fogják ennyiben hagyni. James értetlenül meredt a nő hátára, ahogy az futva indult vissza, az épületbe. Fel sem fogta mivel áll szemben.
Waffah hiába dörömbölt az ajtón, egy hangot sem hallott kívülről. Itthon volt újra. Nem a saját szobájába zárták, hanem egy külön kis pavilonba a kert végében. Nem látta még apját sem, anyját és a nővérét nem engedték a közelébe. Enni adtak neki ugyan, de az őrön kívül csak egy mutavva, egy vallási rendőr jött el börtönébe. Nem kérdezte semmiről, közölte vele, hogy a Vallási Tanács ítélkezik felette, mert a bűn, amit elkövetett annyira förtelmes, hogy apja egymaga nem dönthet sorsa felől. Waffahot minden reménye elhagyta. Akit a mutavva elítél, az a legritkább esetben éli túl a dolgot. Imádott kislányai jutottak eszébe, s kétségbeesésében hangosan felnyögött. Mi lesz, ha a gyerekeket is elhozták? Milyen élet vár itt rájuk? Félvérként örök megvetésben lesz részük, ez a társadalom soha nem fogad el ilyen nőket. Kulcs zörgésére lett figyelmes, majd a kitárt ajtóban apja alakja tűnt föl. - Apám… - Hallgass!- rivallt rá az öregember. Hangja, mint a penge, hasította a levegőt, s nyílhegyként fúródott Waffah szívébe. – Hallgass te kutya. Szégyent hoztál rám, a családra… nem vagy többé a lányom. Szívemből kizártalak. - Kérlek… könyörgök… engedj el, engedj vissza a gyermekeimhez. Az unokáidhoz. - Nekem nincsenek tőled unokáim. Azokat a fattyakat nem ismerem el soha. Waffah megnyugodott valamelyest. Apja mérhetetlen haragja akkora volt, hogy még látni sem akarta a lányokat. Ők akkor biztonságban vannak. Azt már nem tudta volna elviselni, ha velük is történik valami. - Szeretnék anyámmal és a nővéremmel találkozni. - Nem fogsz. Anyádtól elváltam, mert segített neked ebben a gyalázatban, s nővéred is kitagadtam. Mindannyian szégyent hoztatok a fejemre. Hálátlanok. - Én csak a saját életemet akartam élni. - Egy asszonynak az a dolga, hogy tisztelje apja házát, engedelmes feleség legyen, és fiút szüljön. Másért nem is él. Te egyiket sem teljesítetted. - „Egy asszonynak nincs semmije csak a fátyla és a sírja.”/ Arab közmondás/ - A Tanács döntött. Még ma meg kell halnod. Waffah azt hitte megbolondul. Mint aki részeg, tántorgott körbe- körbe a szobában, sírása nyüszítéssé vált. Tudta, hogy apja soha nem gondolja meg magát. Nem is tehetné, ebben nem ő határozott. Kegyetlen, rendíthetetlen férfi volt, aki a szokásokat megrögzötten betartotta, aki mérhetetlen gazdagságával a háta mögött, bármit megtehetett. Középkori nézeteket vallott, s álszent módon viselkedett, mikor a Koránra hivatkozva terrorizálta négy feleségét, s számtalan gyermekét. Nem szerette lányait, fiai voltak az egyetlen értelme életének. Waffah nem menekülhetett.
- Nem tudtunk a ház közelébe férkőzni, de a sofőr elpletykálta, hogy egy lefátyolozott, megkötözött nőt vitt haza a repülőtérről, így minden okunk meg van rá, hogy azt higgyük, a felesége Szaud- Arábiában van. - Legalább már ezt tudjuk. Most mit tegyünk? - Szinte lehetetlen a közelükbe férkőzni, s a kapcsolatom sem kockáztat többet. Azt hiszem, itt már nem tehetünk semmit. - Mi fog vele történni? - A saría alapján fogják az ítéletet meghozni… - Ítéletet? - A családja szemében a legnagyobb bűnt követte el. - Ki kell hozni… - Nem tudja. Ember nincs, aki kihozná onnan. Sajnálom. James üveges szemekkel meredt a semmibe. Az nem lehet, hogy gyönyörű feleségét ne lássa többet, hogy gyermekei az anyjuk nélkül nőjenek fel… vállát a tehetetlen zokogás rázta.
Waffah a délutánt mintha egy másik világban töltötte volna. Hol zokogás rázta, hol artikulátlan nevetés, majd halkan dúdolgatott egy altatócskát, ami Cati és Szara kedvence volt, majd hangosan perlekedett apjával, hogy a végén kimerülten zuhanjon a padlóra. Nem érzékelte, mikor bejöttek érte. Három mutavva vezette ki a kertbe, az apja és egy vallási vezető elé. Nem hallotta, amint bűneit újra a fejére olvasták, nem látta a vászonzsákot, amit a fejére húztak, s a súlyos láncokat sem, amivel körbetekerték törékeny testét, s nem érezte a medence jéghideg vizét sem, amint szép lassan beleengedték. A hűs hullámok körbevették, megnyugtatták lázas, zaklatott lelkét. Gyermekei képét látta, amint szaladnak felé, szeretett férjét, ahogy karjába zárja, édesanyját, ahogy ölében ringatja… lassan minden kép elhomályosult, s valami puha lágy sötétségbe zuhant…csak zuhant… az öröklét felé. …………………………………………………………………………………………………
Waffah története nem kitalált történet. Természetesen nem pont így, de megtörtént, s történik ma is. A XXI. Század elején.
(1042 szó a szövegben) (731 olvasás)
lena1: (10-20-2007 @ 11:07 pm) Drága Andi, de szomorú vége lett. Gyönyörű történet volt. Olvastam volna még.
Puszi.Lena
soman: (10-21-2007 @ 05:50 am) Ez nagyon szívbemarkoló. A szörnyű benne, hogy még ma is így igaz.
blue: (10-21-2007 @ 06:15 pm) Szívbemarkoló lett a vége. Sajnos mindig az élet írja a legszebb, vagy a legszomorúbb történeteket. puszi: gaby)))))
zsuka49: (10-21-2007 @ 06:16 am) Jaaaaaaaj!! Bejött, amitől féltem - csak az ötösöm lenne ilyen a lottón!:)
Borzasztó, hogy mennyire embertelen életet élhetnek ott a nők, legszívesebben minden férfi fejét a sárba döngölném, vagy kipróbálnám mennyire ízlik nekik ez fordított helyzetben. Akkor talán megváltozna az életfelfogásuk!!:(
Izgalma történet volt, sajnos rossz szájízzel a végén!!:))
Puszillak: Zsuzsi
Lyza1: (10-21-2007 @ 06:42 am) Izgalmas történet volt, de a befejezés.... embertelen!!!!! Szegény nők....
AngyaliAndi: (10-21-2007 @ 07:47 pm) Szia Lena! Szomorú a vége, de sajnos nem én tehetek róla. Köszönöm, hogy olvastad. Puszi!
AngyaliAndi: (10-21-2007 @ 07:48 pm) Igaz Ottó, az a legszörnyűbb benne, hogy ez nem olyan régen történt. Köszönöm, hogy olvastad. Puszi!
AngyaliAndi: (10-21-2007 @ 07:49 pm) Zsuzsikám azt hiszem ezek a dolgok csak még rosszabbak lesznek ezekben az országokban, mert ahogy a technika, a haladás tör be hozzájuk, a fundamentalisták annál erőszakosabbak. Mintha visszafele haladnának. Örülök, hogy végigolvastad. Puszillak!
AngyaliAndi: (10-21-2007 @ 07:50 pm) Igen Lyzám, szegény nők. És több ezren, százezren vannak ilyen helyzetben. Puszillak!
AngyaliAndi: (10-21-2007 @ 07:51 pm) Szia Gaby! Igen, az élet írja, én csak tolmácsoltam. Örülök, hogy olvastál. Puszi!
Eroica: (10-21-2007 @ 07:54 pm) Drága Andikám! Végre időt szakítottam és olvastalak. Egyéni stílusod van, jó humorod, és jó az emberismereted.Ez minden írásodon átjön.Puszi: Erika
AngyaliAndi: (10-21-2007 @ 08:31 pm) Erikám, örülök, hogy ezt érezted. Köszönöm. Puszi!
fefo: (10-22-2007 @ 10:45 pm) Bevallom csak ezt az utolsó részt olvastam el, de lelkem mélyéig felzaklatott. Remélem lesz iőm, hogy végig olvassam szép lassan. Nagyon jó- elragadó a stílusod ? nemcsak látsz és érzel, de láttatsz ée éreztetsz is. Gondolom, nemcsak én , sokan mondták már, Neked írnod kell !!! Nem tudom honnan vagy ilyen ismeretek birtokában arról a viágról, amit mi oly kavéssé ismerünk. Ezért is van - többek között- olyan nagy szükség rá, hogy minél többet megmutass ebből nekünk a nem tudóknak.
Szeretettel és köszönettel fefo
fefo: (10-22-2007 @ 10:49 pm) Bevallom csak ezt az utolsó részt olvastam el, de lelkem mélyéig felzaklatott. Remélem lesz időm, hogy végig olvassam szép lassan. Nagyon jó- elragadó a stílusod ! nemcsak látsz és érzel, de láttatsz és éreztetsz is. Gondolom, nemcsak én , sokan mondták már: Neked írnod kell !!! Nem tudom honnan vagy ilyen ismeretek birtokában arról a viágról, amit mi oly kavéssé ismerünk. Ezért is van - többek között- olyan nagy szükség rá, hogy minél többet megmutass ebből nekünk a nem tudóknak.
Szeretettel és köszönettel fefo
AngyaliAndi: (10-22-2007 @ 11:07 pm) Fefo köszönöm a hozzászólásod. Tudod én éltem köztük, beszélem a nyelvüket, s állítom, nem jó felé halad a világuk. Minél több a jog és engedmény a nyugati világban, keleten annál jobban nyomorítják meg a nők életét. Örülök, hogy tetszett!:))))))))))))) Puszi: Andi
|