Mit tegyek, mondd? Mit tegyek?
Helyes útra, hogy tereljelek?
Hogy ne tudjon ártani a valóság…
Hogy ne fogjon rajtad e mocsok világ.

Jót teszek, ha mindentől védelek?
Ha érintetlen meghagyom szívedet?
Álomvilágba ringatlak, hol minden jó…
Ám sebezhető lelkedhez bekopog a való.

Vagy törjön föl a kőkemény akarat?
Gránitból faragjam ki világodat?
Lényeg az erő, a hatalom…
Ebben az életben pénz a jutalom.

Döntenem kell, s tudom rosszul döntök,
Ha burokban tartalak, s én leszek az őröd.
A kinti világot be kell, hogy engedjem,
Szokd a gondolatot, vár rád a küzdelem.

A ma nem annak kedvez, ki szívből remél,
Túl sok a csaló, s mind belőled él.
Hamar megtörsz, ha nagy a bizalmad,
S hatalmas pofon lesz: te csak préda vagy.


Légy hát erős kérlek, legyen akaratod törvény,
Ha nincs hiú ábránd, nem nyel el az örvény.
Nem óvhatlak örökké, bár állna meg az idő,
Csak úgy fogsz boldogulni, ha lelked kemény, mint a kő.