[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 248
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 248


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Ünnep a szívben
Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea
(12-26-2007 @ 08:56 am)

:

 

Gyuszika lassan ballagott haza, nehéz iskolatáskája lehúzta keskeny kis válláról a kabátot.
Ma Mikulás ünnepség volt az iskolában. Nagyon sok szép ajándékot kaptak a puttonyokból, merthogy annyi a gyerek náluk, hogy szegény Télapónak több zsákra is szüksége volt. Még a Krampuszoknak is be kellett segíteni a csomagocskák osztásába. Hozzá szerencsére nem Krampusz került, maga a Mikulás adta a kezébe az ajándékot. Gyuszika ennek különösen örült, mert így nem kellett otthon az üzenetet a csizmába rejteni, nem kellett estig várni, míg otthon is megtölti finomságokkal a kikészített cipőket, és elviszi a levelét a Kívánsággal. Mert Gyuszikának volt egy titkos kívánsága, és a Miki a második béből azt mondta, hogy ezt így kell csinálni, és akkor Karácsonyra már teljesül is. Ő is így csinálta tavaly, és meg is kapta a várva várt Legóját a fa alá. Szóval ez egy kipróbált módszer.
Ahogy a Télapó odaért hozzá, óvatosan megfogta a kabátja szélét.
- Tudom, hogy most nagyon sok a dolgod Mikulás bácsi, de fontos, hogy odaadjam ezt a levelet neked, mert este én már aludni fogok, mikor jössz, és félek, hogy nem találod meg a csizmámba. Leírtam a karácsonyi kérésemet, és rajzoltam is neked egy rajzot hozzá, mert a Miki azt is mondta, hogy tavaly a rajz jobban tetszett, mint az éneklés, de ha úgy szereted jobban, akkor énekelek is neked, már tudok két karácsonyos éneket, meg egy szarvasost is.
A Mikulás mosolyogva elvette a kis kézből a gyűrött papírlapot, és bólogatva a zsebébe csúsztatta.
- Meglátom, mit tehetek. Majd megtanácskozom a Manóimmal- válaszolta nevetve, és a következő gyerekhez fordult…

 

A tornaterem öltözőjében András szuszogva bújt ki meleg jelmezéből. Barátnője-az egyik krampusz- már pakolt is a táskákba.
- Igyekezz szívem, még két suli van hátra, oda kell érnünk délig.
- Te Klári, én meg fogok sülni ebben a cuccban.
- Én is. Ez a vastag harisnya úgy rám ragadt, hogy alig lehet lehámozni. Mit súgott neked az a kisfiú, ott a padoknál?
- Nagyon édes volt, valami levelet írt. Még csodálkoztam is, olyan komoly volt az arca.
- Hol van?
- Ott a zsebemben.
Klári kihámozta a hatalmas köpeny zsebéből a kis papírlapot. Ahogy olvasta, nevető szemei hamar elkerekedtek, s kisvártatva már a könnyei potyogtak. A fiú kivette a kezéből, s félig hangosan olvasni kezdte:
- Kedves Télapó Bácsi! Szeretnék kérni tőled valamit Karácsonyra. Nem játékot, mert tudom, hogy azt apunak kell megvenni, és te úgy hozod el hozzánk a te meglepetéseddel együtt, és most apu nem tud ajándékot venni, mert anyukám már nagyon régóta kórházban van. Azt kérem, hogy hozd el nekem az anyukámat Karácsonyra, mert én nem tudok apukámmal elmenni hozzá, mert messze van, és az is nagyon drága, és már nagyon hiányzik nekem. Ha nem tudod sok időre, egy napra is jó lenne. Tudom, hogy szereted a rajzokat, ezért lerajzoltam neked a szobámat, meg a távirányítós autómat, amit a múltkor hoztál, hogy lássad, nem törtem össze. Szabó Gyula második a osztályos.
Andrásnak összeszorult a torka, döbbenten nézett a papírra.
- Most mit csináljunk?

- Nem tudom. Szerinted?

- Kérdezzük meg a tanárát. Hátha…
- És? Elhozzuk az anyját? És ha nem lehet? Ha annyira beteg?
- Akkor nem tudom. Mindenesetre kérdezzük meg. Gondolkodni utána is lehet.
Gyuszika tanárnője ugyanúgy meglepődött a levélen, ahogy Andrásék. Tudta, milyen nehéz helyzetben van a család, de arról fogalma sem volt, hogy a kisfiú nem tudja az édesanyját látogatni. Megmondta, melyik kórházban fekszik, így már el lehetett indulni valamerre.

A kórházban könnyen megtalálták Gyuszika anyukáját. Szerencsére nem volt annyira beteg, mint hitték, de hazamenni nem tudott, ugyanis annyi pénzük volt mindössze, hogy csak a legfontosabb ennivalóra futja hó végéig. Egy autó gázolta el a házuk előtt, már hetekkel korábban, s bár nem sérült súlyosan, a rehabilitáció hosszadalmas volt. András megmutatta a levelet a kezelőorvosnak is, s ő nem látta akadályát annak, hogy pár napra hazaengedje betegét.

 

Gyuszika egész nap izgatottan tett- vett a lakásban. A kis fát már korán reggel feldíszítették, s most édesapja körül ugrabugrált a konyhában, aki a mirelit húspogácsákkal küszködött. Nem merte neki elmesélni, mit kért a Télapótól, de minden zajra az ablakhoz szaladt, s kíváncsian kukucskált kifelé.
- Mit nézel ott kinn? Még nem jön a Jézuska- szólt rá az apja. Azt még nem tudta, hogy fogja észrevétlen becsempészni a kamrából Gyuszika ajándékát, amit nagy nehezen megvett neki, mert a kisfiú egész nap fel- alá rohangált a lakásban. Hálásan gondolt a kollegákra, akik összedobtak nekik egy kis pénzt, mikor megtudták, nem tud semmit venni a fiának. Ha nem is vidám, de azért lesz Karácsonyuk. Csak Ildikó lenne már itthon, annyira hiányzik nekik. Úgy beszélték meg, hogy a két ünnep között felutazik hozzá Pestre, és akkor már talán azt is megtudják, mikor jöhet haza.

Lassan besötétedett kint, a szobában ragyogó csillagokként világítottak a parányi égők, aranyló fénybe vonva a kis szoba bútorait. Gyuszika szomorúan turkálta a vacsoráját, s még az sem tudta felvidítani, hogy a fa ágai alól egy szépen csomagolt doboz kandikált ki. Ő nem ezt kérte a Télapótól. Meg is fogja mondani a Mikinek a suliban, hogy máskor nem mondjon neki ilyen butaságokat, mert nem is igaz, hogy az ajándékokat a Télapó meg a Jézuska hozza, és különben is, biztos hazudott, és őneki is az apukája vette meg a Legót tavaly.
Egyszer csak egy autó ajtaját hallotta csapódni, majd a kertkapu nyikorgott hangosan. Az csak az ő kapujuk lehet, mert apukája soha nem keni be, és az anyukája mindig veszekedett ezért, pedig ő szerette, mert így mindig hallotta, mikor valaki jött, úgyhogy biztos jött valaki…
Dobogó kis szíve majdnem kiugrott a helyéről, úgy toporgott az előszobában, csak már jönne az a valaki…
A bejárati ajtó lassan kinyílt, az anyukája állt ott… és jaj, mellette a Mikulás bácsi, meg a kicsi krampusz is... Gyuszika örömében meg sem tudott szólalni, csak ölelte édesanyját, majdnem belébújt, úgy szorította. Az nem tűnt fel neki, hogy a Télapó is, a Krampusz is, és apukája is könnyezik, ő csak szorította anyukáját…
- Mikulás bácsi, ne haragudj, hogy azt hittem nem vagy, és,hogy azt hittem, hogy a Miki hazudós, és énekelek is neked, ha akarod, mert ott a suliban azt nem vártad már meg.
András nem tudott megszólalni, csak némán megsimogatta a kisfiú fejét. Soha nem gondolt úgy a karácsonyra, mint a Szeretet Ünnepére, neki ez csak egy volt a pihenőnapok közül, de most itt, ebben a csöpp előszobában megértette, hogy a szeretet, az összetartozás, a család a legfontosabb az életben.

 

 





(1074 szó a szövegben)    (750 olvasás)   Nyomtatható változat


naiva: (12-26-2007 @ 02:19 pm)
Nagyon jól megírt, szívhez szóló történet! Olyan Andis!:) Gratulálok a győzelmedhez!:)))

lena1: (12-26-2007 @ 02:29 pm)
Mélyen meghatott írásod, drága Andi. Tele van szeretettel, a másik ember iránti odafigyeléssel. Kedvenc prózaíróm vagy és nagyon kedvellek téged. Puszi.Lena

persecuted: (12-26-2007 @ 03:18 pm)
Érzelmes, szép írás, kedves Andi...

Nefelejccss: (12-26-2007 @ 05:56 pm)
Drága Andikám! Gyönyörű, szívhez szóló, igazi karácsonyi mese. A szám mosolygott, közben szemeimben gyűltek a nehéz könnycseppek. Téma, és stílus egyaránt nagyon szép perceket okozott. Köszönöm Neked. Puszi: Nefi

Lyza1: (12-26-2007 @ 06:02 pm)
Andykám! Ez olyan érzelemgazdag írás, hogy valahányszor olvastam, mindig potyogtak a könnyeim!...Gratulálok a győzelmedhez és a kedves írásaidhoz!...Átadok most neked egy nagy csokor illatos rózsát jelképese!...Ölel: Lyza

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:21 pm)
Köszönöm Zoli, és örülök, hogy újra olvastad!:))))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:22 pm)
Szia Gaby! Örülök jöttödnek, remélem már jól vagy!:))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:23 pm)
Bizony, nem minden a tárgyak bírtoklása. Köszönöm Évi, hogy olvastál.:))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:25 pm)
Kedves Hercegem nem direkt ríkattalak, de bevallom, egy cseppet sem bánom, hogy így történt.:))))))))) A történet kitalált, de bárkivel, bárhol megeshet, s remélem akkor is lesz a közelben egy Télapó.:)))))))))) Örülök, hogy tetszett, amit olvastál. Puszi: Andi

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:26 pm)
Erikám, köszönöm az Aranypontot, de a Mikulás nem én voltam, hülyén festek szakállal.:))))))))))))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:26 pm)
Évi köszönöm szépen.:))))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:27 pm)
Zsuzsi, milyen az az Andis?:))))))))))))) Örülök, hogy tetszett.:)))))))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:28 pm)
Köszönöm a megtiszteltetést Lenám.:))))))))))))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:28 pm)
Köszönöm szépen, hogy olvastál persecuted.:))))))))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:30 pm)
Jaj Nefi, tényleg nem akartam a fele csapatot könnyekre fakasztani... de nem baj, ha így esett.:))))))))))))))))) Köszönöm. Puszi: Andi

AngyaliAndi: (12-26-2007 @ 06:30 pm)
Lyza köszönöm szépen az csokor rózsát, nagyon kedves vagy.:))))))))))) Puszillak!

Lacoba: (12-26-2007 @ 07:19 pm)
Nem találtam el, mert talán más mint a megszokott. Valószínűleg ezért. Egyébként remek.

prayer: (12-26-2007 @ 10:41 am)
No csak. Most jöttem rá, hogy az imént olvasott Ottó írást is, és a Te kis gyöngyszemed a prózaversenyben olvastam. Gratulálok! Tényleg nyerő!

erda: (12-26-2007 @ 10:53 pm)
Gyönyörű, megható. Nem sírok..., vagy mégis? Szeretettel: Éva

blue: (12-26-2007 @ 11:03 am)
Itt jártam. olvastam. jó, mint mindig.

hori: (12-26-2007 @ 11:30 pm)
"... szeretet, az összetartozás, a család a legfontosabb az életben..." Így van. És erről nem lenne szabad megfeledkeznie senkinek! Szépet írtál!

LEKA: (12-26-2007 @ 11:35 am)
Nehéz szavakkal megfogalmazni az érzést.De talán így lehet. A tárgyak, az értékek, annyit érnek, amennyi fontos neked. Remek amit bemutattál. Puszillak: Éva

prince60: (12-26-2007 @ 11:51 am)
Nem tudom, hogy kitalált történet vagy valós, de biztos vagyok benne, hogy sok család van hasonló helyzetben, s ez nagyon szomorú. Hiába minden jó, ha a vége jó. Az alaphelyzet ettől nem változik. Érzékletes, filmszerűen látható az írásod. ((( Máskor nem megríkatni másokat!))) Szia: Zoli

Eroica: (12-26-2007 @ 12:05 pm)
Nem Te voltál a Mikulás véletlenül, Andikám? Tőled kitelik! Aranypont Neked! Puszillak: Erika

meva: (12-26-2007 @ 12:18 pm)
Nagyon kedves, szívhezszóló történet. Szeretettel gratulálok: Éva

AngyaliAndi: (12-27-2007 @ 04:58 pm)
Kedves Lacoba! Igen, kicsit más, megpróbáltam ezt is. Nagyon köszönöm, hogy olvastál.:)))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-27-2007 @ 04:59 pm)
Évi köszönöm, hogy olvastál, és annak nagyon örülök, hogy kicsit könnyeket csaltam a szemedbe.:)))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (12-27-2007 @ 05:00 pm)
Köszönöm Gábor! Nem is hiszem, hogy vannak akik legalább a pár nap alatt ne gondolnának erre.:)))))))))))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-27-2007 @ 05:01 pm)
Ottó, köszönöm szépen. Reméltem, hogy tetszeni fog.:))))))))))))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-27-2007 @ 05:02 pm)
Piro ennek nagyon örülök, és annak is, hogy másnak is első lett!:)))))))))))))))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-27-2007 @ 05:02 pm)
Köszönöm anyu. Puszillak!:)))))))))))

csizi: (12-27-2007 @ 05:49 pm)
Ünnepi boldogságot hozol az olvasóid szívébe. Szia: cs

soman: (12-27-2007 @ 07:05 am)
Telitalálat! Ünnep a szívben! Szívszorongató, könnycsalogató... nagyon jó Andika, gratulálok!

piroman: (12-27-2007 @ 08:21 am)
Nekem első lett. Grat.: piro.

Anna1955: (12-27-2007 @ 10:53 am)
No még egyet bőgtem...Ez a nap már csak így telik...Szomorú történet, és sajnos tudjuk, hogy nagyon sok gyermekre illik...Talán a legborzasztóbb ez az egészben. Írásod a tőled megszokott jó minőséget hordozza.

Skrym: (12-28-2007 @ 01:10 pm)
na igen... de nem akarom azt a közhelyt használni, hogy a mai világból eltűnt a szeretet karácsonykor... s itt a bizonyíték, hogy nem:) valahol még él az igazi karácsony szelleme...

AngyaliAndi: (12-28-2007 @ 06:59 pm)
Csizi komám, te meg nekem, hogy itt látlak végre!:))))))))))) Puszillak!

AngyaliAndi: (12-28-2007 @ 07:00 pm)
Köszönöm Csaba, nagyon örülök, hogy tetszett!:))))) Puszi: Andi

AngyaliAndi: (12-28-2007 @ 07:01 pm)
Kedves Skrym! Él bizony, csak a nagy tülekedésben erről magunk is megfeledkezünk. Örülök, hogy tetszett, amit írtam. Puszi: Andi

bg: (12-28-2007 @ 08:35 pm)
Nos, a körülményeket lehet gyártani, de az önzetlen gondoskodást nem...Könnyesen szép volt...Gergely

AngyaliAndi: (12-28-2007 @ 08:40 pm)
Gergely én azt hiszem, mindenkinek át kell élni egyszer egy ilyen helyzetet, mert csak akkor, így döbbenünk rá, mi is a legfontosabb dolog. Én is azt hittem, az, ha Andikának meg tudjuk venni a nyolcadik csomagocskát is a fa alá... aztán egyszer azon kellett könyörögnöm, hogy csak a szentestét hagy töltsem velük, engedjenek haza... az az igazi ünnep, mikor a gyerek tesz a fára, meg a többi cuccra, csak neked örül az ajtóban. Nagyon köszönöm, hogy olvastál. Puszillak!

csaszti: (12-28-2007 @ 12:16 am)
Nagyon szépet írtál, gratulálok!

  

[ Vissza: AngyaliAndi - Laki Andrea | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.43 Seconds