Hazudom, hogy boldog vagyok,
Hazudom, hogy erős vagyok.
Hazudom, hogy könnyed a világ,
Hazudom, hogy vihar sem árt.
Hazudom, hogy élem az életem,
Hazudom, hogy nincs bennem félelem.
Hazudom, hogy jöhettek holnapok,
Hazudom, hogy nem érted vagyok.
Hazudok neked, s hazudok magamnak,
Hazug a világ, s kik benne maradtak,
Hazug életük élik árultan,
Hazug haláluk adják fásultan…
De egyszer… az életben egyszer,
Hadd mondjak igazat,
Hadd mondjam el neked,
Mi döntött le falakat.
Mert nem véd már magas kőkerítés,
Elsöpörte az áradó folyó,
Nem fed már hűs lombú erdő,
A perzselő nap heve tomboló!
Nem tudok már hazudni,
S neked nem is akarok,
Fogadd el igazságom,
Ez minden, mit adhatok!