A dübörgést érzetem,
A zene vad ritmusát,
Ahogy szívem, dobbanásával
Követte a szavát,
Vad tánc ez, mit
A hangorkán lejt,
A vérem is felpezsdül,
Míg sok titkot rejt.

Minden test éled,
Egy ütem a jel,
A tömeg egyként mozdul,
Egyként megfelel,
Karmester a színpadon,
Modern hős, ki énekel,
Hívó szavát hallgatom,
Mint messiás, jött közel.

Megmutatom- ígérted
Húsz évvel ezelőtt,
Rajtam is múlt, hogy ez az idő
Most jött el, s nem előbb,
De most itt érzem kezemben
Kezed melegét,
A mi dalunk szól- súgod
Mit úgy szerettél rég…

Ismerős dallamra
Egyszerre dobbanunk,
Emlékeink feltörnek,
S egyszerre hallgatunk…
Elvesztettünk húsz évet,
De kellünk most a sorsnak,
Utunk újra összehozza,
Talán eggyé forrnak.

Csendesül a koncert,
Ígéreted így teljesült,
Szívünk vad ritmusa,
Halk dobbanássá szelídült,
De kezem most nem engeded,
Ne teljen el húsz év megint,
Sors segíts nekünk, add vissza
Elvesztettnek hitt, őrült éveink!

Edda koncert- Miskolc
2008- 04- 26