Cím: Tövismadár Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea (10-23-2008 @ 10:11 pm)
:
"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. MERT A LEGESLEGJOBBNAK MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA... Legalábbis a monda szerint."
(Colleen McCullough: Tövismadarak)
Tudja, mi sorsa, mi végzete, árva kis lelkének hogyan kell élnie, néma könnycseppek, mik várják a hajnalt, s mély csendben temetik a magányos holdat. Szíve dobban, vágyva, de örök hallgatás az ára, élhet így, de álma halott, vagy válassza álmát, ám így utoljára sikolt… Mit ér az élet, ha foszlik mindenünk, mit ér vele a test, ha haldoklik a lelkünk... Választottam én is, mint Tövismadaram, egyetlen pillanatot, csak ennyit akartam. Ezer könnycseppet adnék, egyetlen mosolyodért, ezer élet-percet, egyetlen pillanatért… Tövisem mérge árad már testemben, elérte szívemet kegyetlen végzetem… De még egy utolsó, egyetlen pillanatra, tekintetedben látom a szikrát, míg karodban tartva, lassan csukódik szemem, életem, kismadaram hangja, meghozza végzetem… Egyetlen pillanat, mi nekem adatott, egyetlen pillanat, szerelmem ennyit kapott, egyetlen pillanatra, szívem szívedhez ért, egyetlen pillanatot kértem, cserébe életemért.
(175 szó a szövegben) (749 olvasás)
lena1: (10-23-2008 @ 10:51 pm) A tövismadár tudja, élni azért érdem, hogy a legszebb pillanatban ragadja el a halál. Mindig csodáltam őket, ahogy most szép versedet is. Szeretettel ölellek.Pótod.
Julianna: (10-24-2008 @ 06:19 pm) Élvezettel olvastam, az idézetet is. Megértem azt is, aki Tövismadár szeretne lenni. Nagyon jó verset írtál, Andika, gratulálok. :)) Edit.
szemilla: (10-24-2008 @ 07:32 pm) nekem anno azt mondta a Kapitány, hogy sosem tudhatod, melyik az az Egy, amíg véget nem ér az életed... és baromira nem hittem neki... és most azt kell mondjam, nagyon igaza volt!
csitesz: (10-24-2008 @ 08:34 am) Akkor én egy felfedező tövismadár szeretnék lenni. Járni tövisről, tövisre, és a legjobbnál sokáig töprengi, hogy valóban ez-e a legjobb. Mondjuk még harminc évig. Szép lett a versed. puszi Józsi
Lyza1: (10-24-2008 @ 08:47 am) Gyönyörű!...Tele fájdalommal, sikoltással!...Nagyon sajnálom a "Tövismadarat"...De megértem...Ölellek: Lyza
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:14 pm) Drága Pótom, igazad van.:)))))))))))))) Puszillak!
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:16 pm) Nem tudom Géza. Talán megérzi. Köszönöm, hogy nálam jártál.:)))))))))))))) Puszillak!
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:16 pm) Vagy inkább negyvenig Józsikám!:)))))))))))))) Puszillak!
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:18 pm) Lyzám, egyszer mindenki átéli ezt.:)))))))))))))) Köszönöm.:)))))))) Puszillak!
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:19 pm) Nagyon köszönöm Béla!:)))))))))))))))) Puszillak!
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:20 pm) Ildi,az már összeforrt a legendával.:)))))))))))) Puszillak!
a_leb: (10-24-2008 @ 09:21 am) Nagyon szép, remekül épített vers, Andi, nagy élvezettel olvastam!
aLéb
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:21 pm) Nagyon szépen köszönöm drága Editkém!:)))))))))) Puszillak!
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:22 pm) Igaza volt Ági! Sok mindenben. Puszillak!
Thalassa: (10-24-2008 @ 09:27 pm) És ha mégsem tudja mi a sorsa és a keresgélés közben véletlenül szúródik fel arra a nagy tövisre és nem énekel, hanem sikolt? Érdekes vers, elgondolkodtam :) Nagyon szép lett! Puszillak!
AngyaliAndi: (10-24-2008 @ 09:29 pm) Nikci, én úgy gondolom, véletlen nem lehet. Tudatosan választja. A legszebben akar dalolni, de azzal is tisztában van, életében ezt csak egyszer teheti meg. :)))))))))))))) Puszillak!
alamina: (10-24-2008 @ 10:38 am) Szép vers Andi,felidézted a Tövismadarak c. könyvet is. Ildi
hori: (10-24-2008 @ 12:00 am) Egy híres ember egyszer valami olyasfélét írt, hogy azért szép az élet, mert egyszer majd meghalunk. Ettől lesz értékes. És az istenek szemében irigylésre méltóak vagyunk. És a tövismadár? Vajon honnan tudja, hogy eljött az ideje?
taci: (10-25-2008 @ 05:13 pm) Ihletett vers, tele fájdalommal. Az érzések kifejezőek, és gondolkodásra hívogatók. Puszillak! :)))
melissa: (10-26-2008 @ 04:02 pm) Andikám! Szép és nagyon kifejező vers. A belőled áradó fájdalmat én is átéreztem olvasása közben. Ölellek. Irén
zsuka49: (10-26-2008 @ 06:36 am) De az az egyetlen pillanat többet ér, mint sok-sok év Andikám......:)))
Szép a versed: Puszizsuzsi
Anna1955: (10-26-2008 @ 09:58 pm) A holnap fájdalma, bebizonyítja, hogy van nagyobb a tegnap fájdalmánál... Mind ez talán igaz lehet a boldogságra is... És talán az is igaz, hogy boldog csak az lehet, aki boldog akar lenni... Vajon a legendabeli tövismadár miért nem hitt abban, hogy éltében is szépen énekelhetett volna? Talán önértékelési gondjai voltak...Elgondolkodtattál a verseddel.
Tupir: (10-27-2008 @ 11:19 am) akár az élet: ahhoz hogy szép és jó legyen meg kell szenvedned...minden percért, minden boldog óráért...
|