Cím: Ideát....
Szerző: a_leb - Hepp Béla
(01-12-2008 @ 11:34 am)
:
Hanyatt fekszem, a testem ellazul,
elnehezül lassan minden végtagom
(jó ötlet volt, köszönöm doktor úr),
kialszik bennem minden fájdalom.
Belső kozmoszom végtelenje szólít.
Nagy út, belül, és mégis ismeretlen,
nem félek, tudom, hogy biztonságos-jó itt,
ahová tudottan először félve mentem.
Mély itt csend, meghallható a semmi
és szertefoszlik a külvilág reálja,
a tér kitágul, el tudnék most lebegni
csöndem ölén, így önmagamba zárva.
Nem utazom, de tudom megtehetném,
mozdulni sem kell, csak rászánnom magam.
Egy élet kevés, hogy beutazza elmém
(milyen paradoxon!) ami benne van,
micsoda mélységek, távolságok hívnak
felmérhetetlenül! A fények megremegnek,
kis kétség ébred; én vagyok, ki bírhat
egy végtelen világot, káoszt, vagy elmerendet,
tiszta, belső békét, mint az éji égbolt
legmélyét fürkésző, táguló tudat,
vagy tépázó orkánként rám zúdul a „rég volt”
mely görbe tükörként torz jövőt mutat?
Vívódom. Feszülnek, lazulnak izmaim,
s én látom magam (köszönöm doktor úr),
míg lebegek kozmoszom lágy hullámain,
a vágyott belső béke lassan rám borul.
(131 szó a szövegben) (800 olvasás) 
soman: (01-12-2008 @ 01:45 pm) Én is köszönöm doktor uradnak, hogy egy pillantást engedtél e mély ösvényre, mely lelked perifériáin kering... Nagyon jó!
prince60: (01-12-2008 @ 04:16 pm) Kíváncsi lennék, mi az a téma, amiről nem tudsz jó verset írni? ((Zoli
Eroica: (01-12-2008 @ 05:51 pm) Köszönjük, aLéb! : )
a_leb: (01-12-2008 @ 07:43 pm) Köszönöm, stando, nem érzek éles határt... lehet hogy ez baj...? :-)
aLéb
erda: (01-12-2008 @ 07:44 pm) Hihetetlen, mennyire eltelálnak a soraid! Újra meg újra... Gratula! Éva
a_leb: (01-12-2008 @ 07:47 pm) Köszönöm trendo, jól vagyok hála Istennek... és normális.. a hangok is megmondták...:-)
aLéb
a_leb: (01-12-2008 @ 07:48 pm) Köszönöm, soman, hogy olvastál.
aLéb
a_leb: (01-12-2008 @ 07:51 pm) Szia Zoli!
Még nem próbáltam olyanról írni, amiről nem tudok... :-) Lehet, hogy én hibázom?
Nagyon köszönöm a szavaidat.
aLéb
a_leb: (01-12-2008 @ 07:51 pm) Köszönettel én tartozom, Eroica.
aLéb
a_leb: (01-12-2008 @ 07:53 pm) Éva, köszönöm, hogy értesz... nem kis dolog.
aLéb
kiralylany: (01-12-2008 @ 08:54 pm) Ez egy altatás élménye??? Döbbenet! Nagyont tetszett! L
AngyaliAndi: (01-12-2008 @ 09:41 pm) Szeretem ha altatnak, valahogy én is ezt éreztem. Nincs gond, minden annyira egyszerű, végtelenül békés... nem rossz érzés. Talán az ájulás még ilyen. Én azt is szerettem, csak azt nem, mikor nem hagytak. Kiabáltak velem, és az már nem volt annyira kellemes, elúszott ez a lebegős nyugalom- érzés. Bocsánat, hogy így hangosan gondolkodtam alattad, de ezt te váltottad ki.:)))))))))))))) Puszi: Andi
a_leb: (01-12-2008 @ 09:43 pm) Szia királylány! Nem, altatás, sima relax, úgy kütyükkel még nem altattak soha..
Köszönöm, hog itt jártál!
aLéb
trendo: (01-12-2008 @ 11:50 am) A betegség banális élethelyzetegyakran előhívja az emberből belső énjét és már régóta összegzésre váró gondolatait. Szép vers.
stando: (01-12-2008 @ 12:19 pm) Jó kis utazás. :) Bár, mintha egyszerre két úton is járnál. Igaz, ott bent tudatos és tudattalan éned ugrándozhat egyidőben különböző ösvényeken. ;) Párhuzamban relaxálni és analizálni nem lehet könnyű feladat, de ezt láthatóan Te remekül egymásba fonod. :) Gratulálok! Ági
zsuka49: (01-13-2008 @ 06:53 am) Nagyon jóóó, szemléletes, szinte átéltem én is az altatás izgalmait, félelmeit.:))
Zsuzsi
a_leb: (01-13-2008 @ 09:22 am) Andi, Lyza, Zsuzsi, köszönöm hogy itt jártatok, és örülök, ha gondolatokat ébresztettem.
aLéb
Lyza1: (01-13-2008 @ 12:12 am) Kitűnő munka, csak így egyszerűen!...))))))
|
