Szédítő tavaszi forgatagban
bódul a szívem. Itt ragadtam,
mint aki táncát halálig ropja
szomjas szívvel, olthatatlan.

Tűz körül járjuk végső táncunk,
perzsel a hője. Frissnek látszunk,
vad fiatalnak életörömmel
átitatva. Mondd, ugye játszunk?

És ez a játék örökké tart majd,
ahogy ígéred. Nem kell a hajnalt
többé megérnem álomba vágyva,
visszatekintve.. mint kit a fény csalt,

nem kell majd végül porrá égnem,
apró bogárnak a lámpafényben.
Kell ez a fény, és jó ez az izzás,
egész télen csak nem is éltem.

Szállnak a fürtök, szárnyal az ének,
dobban a tánc. Ne nézz rám, kérlek,
elborít lényed élő fénnyel,
szemed tüzétől, látod, elégek.

Lelkemben vágyó láng lobog,
ilyenkor nappal is álmodok,
mint tavaszi éjek forró mélyén,
rólatok leányok, asszonyok.