A kocsmapult koszos, s a pultosnő
ímmel-ámmal törli át ázott kezével,
néha rongy se jut
hogy sörrajzát szétmaszatolja.
Kemény az élet, hígulj tudat..

Támaszul krómozott korlát nyikkan
ha végtelen súlyával sors könyököl rá
egy füstös páfrány a sarokban
halkuló twistre ringatja álmodozón levelét.

- Még egy sör, meg egy fél cseresznye, Drága!-
- Nem lesz sok? Négy volt már eddig, őrnagy úr…-
- Ne sajnáld, te, kell erre a világra
  még egy feles, vagy rögtön rám borul..
- Tessék, a korsó, és itt a kis pohár..
  Őrnagy úr nem kéne menni már?-
- Hová menjek? Itt bent most jó meleg van,
  az utcán meg a sötét, és hideg..
  otthon se vár az asszony, és a paplan
  a bánatomat úgyse érti meg..
  kenyerem van és maradt egy kis pörkölt
  egy hete, hogy kinn van az ablakban
- Lehet hogy az már megromlott, hogy szép zöld..
- Kit érdekel? Az egyik pillanatban
  jó illatú, és gőzölög a tányér, aztán hipp-hopp,
  és rám romlik az élet..
  így jártam látja, a pörkölttel is, Drága.
  Úgyhogy maradok, na még egy felest kérek..
  Azt meséltem már, hogy a régi laktanyában
  én voltam az isten ötezer embernek..
  s aztán egy gyakorlaton elfagyott a lábam..-
- Mesélte őrnagy úr, még meg is mutatta
- ..és akkor majdnem leszereltek miatta…
  a bizottság előtt olyan vigyázz-t vágtam…
  de áthelyeztek, papír, egy mocskos irodában..
  fiókból ittunk és a nőket hajtottuk,
  voltunk vagy négyen, a Zoli, na nem volt luk..
  Bocsánat, Drága, jobb ha hallgatok,
  visszagondolva akár az állatok..
  Az asszony is akkor, illetve egy estén
  egy levelet hagyott, hogyha még keresném,
  csak józanul, és tisztán tegyem meg..
  Én meg felhívtam, a fene egyen meg.
  Egy éjjel meg, a küszöbén a rohadt irodának
  eltörtem részegen az egyik bokámat,
  úgy vittek haza a cimborák vagy hárman
  hogy ki ne rúgjanak, hogyha már így jártam..
  belöktek az ajtón, és röhögve elmentek.
  Az utolsó tíz métert négykézláb tettem meg.
  Két hónapig gipszben feküdtem és jó volt
  ha nagynéha szomszéd rámrúgta az ajtót,
  és reggelig ittunk, meg énekeltünk ketten..
  Pedig az asszonyt is én nagyon szerettem,
  de egyszer se jött fel, igaz jobb is talán..
  nem látta mi történt az ágyán és asztalán..
- Sokszor elmesélte, őrnagy úr már zárnék,
  hogy megúszta végig..
- No egy kicsit várj még,
  szóval jött a Zoli, hogy mielőtt még egyszer szétesem
  nyugdíjba küldenek negyvenhét évesen..
  tíz éve ennek….
  de ha így, hát nem baj!..
  Elballagok, Drága!
  „százados úr, sej, haj…”

A fénygombos éjszaka az ajtóban megáll
ahogy kinyílik, majd sorsra, kulcsra zár,
a hideg téli holdban
„Századosúr
  sejhaj…”
ütemtelen
koppan.