Mi visszavárjuk mind a bölcseket
ülünk a lassan hűlő tűz körül
hogy lelkünkbe új békét töltsenek,
ahogy az éjre újra nap derül.

Majd mantrát zúgunk egy frekvencián
és hangjainkban egyesül a vágy
ahogy zengése végtelent kíván
nem szúr a szó, s az esti tüskeágy,

és összeérnek majd az ujjaink
hogy körbezárjunk esőillatot,
friss földszag vár, és durva vászoning
vállába égett, fáradt tegnapok,

és táncolunk majd, nem lesz vad riposzt
a léptünk inkább szállón ellebeg
az ég felé, hogy mind amit kioszt
a legszebb belső útját lelje meg,

és sírunk is, mert így tisztul a szem,
és így gyógyulnak feltépett sebek
a könny segít, ha őszintén hiszem,
forró cseppje fájdalmam fejti meg,

nevetnünk is kell majd, mert felrepít,
a hang amit a vén rekesz kitol
a nagy közös vidámság húrjait
pendíti meg, és szívünk válaszol.

Ha bejártuk mind a lélek útjait
elengedjük a régi bölcseket,
alszunk egy jót a dolgos reggelig..
majd elsodor a józan őrület.