Nem vagyok, ha őszbe visz a szél,
ha vak nyár perzsel végtelen mezőt
Nem, ha a fagy álomra ítél,
ha szétszakít egy szikár délelőtt,

Nem vagyok, ha vánszorog a perc
az éji csendek sötét útjain,
Nem, ha kínnal akkor is ölelsz,
ha mást kívánnak vágyó álmaim,

Nem vagyok, ha tavaszi vizek
árja várja szikkadt lelkemet,
Nem, ha elmém józanul fizet
és áldozatom más nem érti meg,

Nem vagyok, ha bennem a vihar
gyökértől fordít múlt világokat,
Nem, ha csend van, semmi sem zavar,
ha békét bennem épp hiányod ad,

Nem vagyok, ha karnyújtásnyira
mellettem vagy, és mégis megfagyok
mert büszkeségem hűlni rám hagyod,
ha Te Nem vagy,
én is Nem vagyok.