Ajtód előtt bejutni küszködök
áthághatatlan gát most küszöböd
csak nézek fel, hol vágyat keltve ring
egy óriási szoknya és egy ing.

Apró vagyok, nem Antal, nem Piroska,
címkém nem nézte meg aki kimosta
gyűrött lelkem, és sok-sok szennyesem,
nem érdekelte, nem volt kedve sem

de rá van írva: „Tiszta víz ne érje,
barátja lett, vagy úgy használja, férje,
mert általában mosni nem lehet
e sérülékeny férfijellemet!”

Hát így vagyok, egészen összementem,
bosszankodom magamban elveszetten
s kicsiny valómban önzésem rohangál
hogy lehet az, hogy Te nagy maradtál?

(egy kerékpárnyom énnekem, jaj, árok
a partján látod, össze-vissza járok
akár bennem sok óriás gondolat
bujkálok a pitypanglevél alatt,
s kérdéseimre senki nem felel.
Majd éjjel nősziromban bújok el!)