Sebek

Szétszakadok. Ez a kín leteper.
Vonszolom fájdalom-ösvény
tüskéi közt, és nem hiszem el...
éget a tűz, lesöpörném.

Rejtőzöm emlékek árkaiban,
fénybe bújok, nyári csendbe,
kutatok, tépek, hogy lássam, mi van,
hiába, a múlt nem ereszt be,

vágyom, hogy fájjon, ez lélekölő,
finom kéz forgatta pengék
újra százával bújnak elő,
most ölnek, becézgettek nem rég,

és keresem, keresem azt az okot
amiért lelkembe marnak,
és suttogom, ne tedd, csak bánni fogod
ha engedsz a múló viharnak...

elnyel az éj, fenn a fényszavú Hold,
lenn csak a csend, bújó árnyék,
fázik a fény, ne a múltat okold
ha emlékeid sebe fáj még...